Tudósok a Tudásközpontban: Bársony János (1938-2005) mérnök

Igaz, és nagy ember volt, ez már most megítélhető. Dr. Bársony János a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Karának mérnöke, vezetője, tanára szenvedéllyel élte meg életét, szakmáját. Személye olyan kiváló adottságokat mutatott, mint a világos és kreatív mérnöki gondolkodás, ragyogó kombinatív készség, a szintetikus látásmód, önfegyelem, kitartás, akaraterő, modorosság nélküli egyenesség, időérzékenység és az önmagával harmóniában élő emberre jellemző sziporkázó humor.

Sorsa, értékeinek és választott oly nagyon szeretett mérnöki létének megfelelő kiszámíthatóságával alakult.

1940. január 12-én született. Érettségi után első mérnöki diplomáját 1963-ban szerezte Budapesten, az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Mérnöki Karának Híd és Szerkezetépítő szakán.

1979-ben építész-statikus szakmérnöki diplomával a kezében lépett ki a Budapesti Műszaki Egyetem kapuján.

1963 és 1973 között irányító, tervező, műszaki osztályvezető munkakörök felelős betöltőjeként tevékenykedett.

Életében és a mi életünkben is jelentős esztendő az 1973-as, amikor a Pollack Mihály Műszaki Főiskolára került, ahol tanárként mérnökhallgatók ezreinek adta át kiemelkedő mérnöki alkotások megteremtőjeként szaktudását, hitét, elkötelezettségérzetét.

Képességeinek, felkészültségének megfelelően főigazgatóhelyettesként, intézetigazgatóként is dolgozott. 1997-ben beruházási és fejlesztési rektorhelyettesi pozícióban értően foglalkozott az egyetem és a felsőoktatás gondjaival, problémáival. Realista gondolkodásmóddal szemlélte a jelenségeket. Nemcsak a ma, hanem a holnap diszciplínáiból indult ki, amikor fejlesztette a nemzetközi kapcsolatrendszert. 2002-től választott főigazgatóként hittel, kitartással és eredményesen kezdte tovább építeni a Pollackot.

Egyértelműen az Ő vezetői érdeme, hogy ma a Pécsi Tudományegyetemnek olyan műszaki kara van, melynek nevéből a főiskolai jelző kikerült. Megélhette vágyának teljesülését, az általa teremtett egyetemi szintű kar első dékánja lett. Mint vezető elévülhetetlen érdemeket szerzett egy olyan munkakapcsolat rendszer kialakításával, fejlesztésével – országosan és regionálisan –, amely a mérnöki munka, az oktatási tevékenység tudományt megtermékenyítő és gyakorlatban is hasznosítható gazdag eredményét hozta.

Igazi példakép, tiszta erkölcsével a munkában és a családban egyaránt. Szigorú mércével mérte önmagát és környezetét. Családszeretete, mélységes volt. Csillogó szemekkel szólt unokái életre nyiladozásáról és arról, hogy milyen melegséggel fogták őt körbe mint Férjet, mint Apát és mint Nagyapát.

(Forrás: Pais Ella Regina: In memoriam Bársony János 1938-2005 (részlet)
= Pécsi Szemle : Várostörténeti folyóirat, Pécs, 2005/ősz, 123. o.)

 

««« Vissza a Tudósok a Tudásközpontban oldalra