Tudósok a Tudásközpontban: Benedek Ferenc (1926-2007) jogászprofesszor

Benedek Ferenc (1926-2007) jogászprofesszor 1946-ban jött el szűkebb pátriájából, Zala megyéből, hogy beiratkozzék az akkor még Erzsébet királyné nevét viselő universitas jogi karára. A magyar történelmi gondolkodás két nevet kapcsolt elválaszthatatlanul ehhez a vármegyéhez, a „Haza bölcsének”, Deák Ferencnek a nevét és az Egerszegen negyedszázadon át regnáló apátplébánosét, Mindszenty Józsefét. A hely szelleme, a genius loci elkísérte őt ide, a kemény zalai erdők közül a kora tavasszal kinyíló mandulafák mediterrán szellemet sugárzó városába. Egész életében az a borotvaéles, logikus, a világos latin auctorokon megacélosodott gondolkozási mód, továbbá a jognak, az igazságnak szenvedélyes tisztelete jellemezte, mint minden időknek legnagyobb magyar igazságügyi miniszterét. Másfelől ugyan az, a magas mércék felállításában a konokságig elmenő következetesség is megtalálható volt a karakterében, mint a mártír bíborosnál.

Még ahhoz a nagy generációhoz tartozott, amelynek tagjai Livius és Plutarchos hőseit szinte személyes ismerősként tudták volna köszönteni, nem volt ritkaság közöttük, ha valaki latinul vizsgázott római jogból, vagy tudta idézni a Tripartitumot, s a köznapi társalgását pedig latin, ne adj’ Isten, görög idézetekkel vagy közmondásokkal fűszerezte.

Szinte csillagóraként volt tekinthető a fiatal joghallgató életében, hogy a római jogi tanszéket abban az időben olyan „Mester” töltötte be Óriás Nándor személyében, aki tökéletesen megtanította hallgatóit tantárgyának szeretetére s a szakma fogásaira.

Mindig nehéz feladat volt, egészen új nemzedékre régi történetek elbeszélésével hatni, kivált, ha a múltat a jelennel egybekötő kapcsok szétszakadtak s a cselekmények színhelye nem az, melyre egykor a közfigyelem összpontosítva volt. Tisztelt Barátom mégis – átvéve nagy elődjétől a stafétabotot – megkísértette a lehetetlent. Megkövetelte még a külsőségeket is. Elvárta, hogy hallgatói a vizsgákon tisztességesen öltözve, nyakkendővel jelenjenek meg. Ugyanakkor szárazon utasította rendre a kitüntetések terhe alatt roskadozó magas rangú rendőrtiszteket, hogy érmeik csörgetésével ne zavarják a tudományos munkát.

Igazi tudós-tanár típus volt. Lényegesnek tartotta a pontos, precíz megfogalmazást, a szigorú definíciókat, nála nem lehetett „mellébeszéléssel” s bőbeszédűséggel álcázni a tudás hiányát.

Sok volt benne a bölcselőből, talán még teológus korából hozta magával a pátoszt, mely el tudta ragadni hallgatóságát. Szerencsésen tudta csoportosítani mondanivalóját, hogy meggyőzze tanítványait. Eredeti, találó hasonlatokat iktatott be szövegébe. Előadásmódja gyors volt, megkövetelte a figyelmet.

Rendkívüli volt emlékezőtehetsége, s minden irányba kiterjedő tudásszomját, mely még olyan távoli területeket is magába ölelt, mint a hadviselés és hadvezetés, rendkívül éles kritikával tudta párosítani.

A könyvek embere volt. Nyomon követte nemcsak a hazai, hanem a külföldi könyvpiac újdonságait, hiszen valamennyi kultúrnyelvben otthonos volt. A romanisztika mellett a jogelmélet, a jogtörténet és alkotmányjog is érdekelte. Nagy örömmel mutatta meg jó barátainak, amikor sikerült megszereznie Deák klasszikus alkotásának, az „Adalék a magyar közjoghoz” című munkájának eredeti kiadását. Otthonosan mozgott a klasszikus irodalom terén, de emellett – hosszú életem során megismert – legkiválóbb szakértője volt a második világháború katonai s diplomáciai történetének is, egész szakkönyvtára volt erről a kérdésről.

Azon tudósokhoz volt hasonlítható, akik – amikor a limes gátjai összeomlottak s a barbaricum áradata elborította a kultúra világát – kicsiny műhelyeket alakítottak ki maguk körül. Ezen, sötétségben világoló Pharoszokról szemlélték kétarcú Janusként egyfelől azt, hogy mit lehet a múlt értékeiből meg- és átmenteni, másfelől a jövőt, hogy az új generáció soraiból megérkezik-e időben a felmentő sereg...

(Forrás: Páva István: In memoriam Benedek Ferenc professor emeritus (1926-2007) (részlet)
= Pécsi Szemle : Várostörténeti folyóirat, Pécs, 2007/nyár, 124-125. o.)

Lásd még: Pókecz Kovács Attila: Benedek Ferenc életműve (1926-2007)
= JURA : A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának tudományos lapja.
14. évf., 2008/2. sz., 183-196. o. URL: http://jura.ajk.pte.hu/JURA_2008_2.pdf [Letöltés: 2015.02.17.]

Lásd még: Legendás Professzoraink: http://pte.hu/legendas_professzoraink/benedek_ferenc

 

««« Vissza a Tudósok a Tudásközpontban oldalra