Tudósok a Tudásközpontban: Diófási Lajos (1929-2012) a mezőgazdasági tudományok doktora

Diófási Lajos (1929-2012) a mezőgazdasági tudományok doktora Diófási Lajos 1929. szeptember 21-én született a Szekszárdi borvidéken, Harcon. Szülei szerették a kertészetet és értettek is hozzá, így már korán a kertészet, szőlészet bűvkörébe került. Különösen lenyűgözte a gyermek Diófási Lajost az oltás és a szemzés. Tizennégy éves korában határozottan kimondta: „Én kertész leszek!”. Baján, egy nagyszerű iskolában folytatta tanulmányait, ahonnét oly sok kiemelkedő tudású, tehetségű kertész került ki. A középiskolát kitűnő eredménnyel fejezte be. Tanulmányait Budapesten, az Agrártudományi Egyetem Kertészeti Karán folytatta, majd a diploma megszerzése után Csopakon kezdte szakmai pályafutását.

1956. májusában ajánlottak Diófási Lajosnak kutatói állást Pécsett, ez év augusztusában kezdte meg itt kutató munkáját Király Ferenc feladatkörét átvéve. Az Intézet igazgatói feladatokkal 1972-ben bízták meg, ezt a tisztet egészen nyugdíjba vonulásáig, 2000-ig töltötte be.

A múlt század nagy kihívásait átélte és megérte az új ezredév kezdetének új feladatait.

Egész tudományos tevékenységén végighúzódott egy központi kérdés: a minőségi szőlőtermesztés. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely végrehajtotta a nagy váltást a szőlőtermesztésben. A kézi munkaerőre alapozott termesztés helyett a gépesített szőlőtermesztés technológiáját dolgozták ki és folyamatosan kutatták, fejlesztették biológiai és technikai elemeit. A korszerű tőkeformák és metszési módok technikai és biológiai kérdéseinek tisztázásával jelentősen hozzájárult a hegyvidéki minőségi borszőlőtermesztés fejlesztéséhez.

Akadémiai doktori értekezését „A termésmennyiség növelésének hatása a termés minőségére és a szőlőtőkék biológiai jellemzőire” címmel 1982-ben védte meg. Évtizedeken át foglalkozott klíma megfigyeléssel, elsők között hívta fel a figyelmet a globális felmelegedés szőlőre gyakorolt hatására és a sikeres alkalmazkodási stratégiák fontosságára.

Lelkes híve volt a környezetvédelemnek és a környezettudatos gazdálkodásnak, és ennek érdekében mind a biológiai alapok (nemes rezisztens fajták) mind a technológia fejlesztés terén folytatott kutatásokat.

Az Intézet és dr. Diófási Lajos nagy vállalkozása volt a három borvidéken beállított affinitási kísérlet, amelynek kiértékelése az elmúlt években valósult meg.

Irányításával az Intézet Központi és Szentmiklós-hegyi telephelyén példaértékű meliorációs és szőlőrekonstrukciós munkálatok valósultak meg.

Kutatási eredményeiről önállóan vagy társszerzőkkel több, mint 260 publikációja jelent meg.

A pécsi Intézet munkáját a szabadföldi kísérletek körültekintő tervezése, kivitelezése jellemezte. Nem véletlen, hogy nemcsak a régió borvidékeiről nyilvánult meg jelentős érdeklődés az itt folyó kísérletek iránt, hanem a távolabbi borvidékekről és külföldről is sokan felkeresték az Intézetet.

Dr. Diófási Lajos és a pécsi Intézet kiemelkedően sokat tett a szaktanácsadás, az ismeretátadás terén, az új kutatási eredmények bemutatásával, közreadásával. Elindítója és több mint 50 éven keresztül volt aktív szereplője a tavasszal és ősszel tartott szakmai bemutatóknak, melyek keretében megismerkedhettek a nagyüzemi szőlészek és a kistermelők az új eredményekkel, módszerekkel, tapasztalatokkal.

Dr. Diófási Lajos professzor nevét minden szőlőtermelő ismeri, köszönhetően annak a kitartó, több mint félévszázados munkának, melynek során fáradhatatlanul tartott a szőlő-és borklubokba szerveződött termelőknek előadásokat és rendszeresen járt borversenyekre is bírálóként. Vallotta, hogy ezek az események viszik előre a szakmát.

Meghatározó szerepet vállalt a badacsonyi kutatóhely pécsi Intézeten belüli újjászervezésében, melynek 1993-tól 2000-ig igazgatója volt. Elindította Badacsonyban a szőlőültetvény rekonstrukciós programot, és a Kutatóintézeti működéshez szükséges elemi infrastruktúra kialakítása is az Ő nevéhez köthető. A Kéknyelű programmal, a környezetközpontú szőlőtermesztési módszerek fejlesztésével, az Olasz rizling fajtaérték kutatásával olyan, a Balaton-felvidéki sajátosságokhoz igazított kutatási irányvonalat alakított ki Badacsonyban, amely ma is meghatározó az azóta önállóvá vált Intézet működésében.

A rendszerváltást követően nemcsak badacsonyi kutatóhely újjászervezését vállalta magára, hanem az egész szőlész-borász szakma első számú meghatározó szervező egyéniségévé vált. Meghirdette a 3. szőlő rekonstrukciót, élenjárt a biológiai alapok (génbank, törzsültetvények) fenntartásának és fejlesztésének elismertetésében. A szőlészeti és borászati kutatóhelyek Földművelésügyi Minisztérium alatti újjászervezésében is személye, tekintélye jelentette az integráló erőt.

Számos közéleti tisztséget is betöltött élete során, ezek közül a TIT Grastyán Alapítvány Kuratóriumának elnöki feladatát emelhetnénk ki. Az Alapítvány mottója: „Nagy ember az, aki az emberi szellem bármely területén tevékenykedjék is, a kor alapvető kérdéseire keresi a választ” – Ő ezt az utat járta be.

(Forrás: In Memoriam Dr. Diófási Lajos = Pécsi Tudomáynegyetem
URL http://www.szbki.pte.hu/hirek/63 [Letöltés: 2015.02.17.])

 

««« Vissza a Tudósok a Tudásközpontban oldalra