Tudósok a Tudásközpontban: Kispál Gyula (1957-2003) orvosprofesszor

Kispál Gyula (1957-2003) orvosprofesszor A Pécsi Tudományegyetem, az Általános Orvostudományi Kar, a Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézet megrendüléssel és mérhetetlen szomorúsággal tudatja dr. Kispál Gyula professzor halálát, aki 2003. március 20-án tragikus körülmények között elhunyt. Megrendítően váratlanul, életének 46. évében hagyott itt örökre bennünket. Egy szeretett fiatal kollégánkat, barátunkat veszítettük el. Pályája delén volt, a szó minden, szakmai és emberi értelmében is.

Középiskolai tanulmányait a Nagy Lajos Gimnáziumban végezte, majd 1981-ben diplomát szerzett a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Kispál Gyula dr., mára egyetemünk professzora egyetemi évei első pillanatától tántoríthatatlan elkötelezettséget érzett a tudomány, a kutatómunka iránt. Első és egyben utolsó munkahelye a POTE Biokémiai Intézete, ma már a Pécsi Tudományegyetem Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézete volt. Kiváló képességének, hihetetlen munkabírásának köszönhetoen gyorsan haladt felfelé, nemcsak az egyetemi, hanem a nemzetközi elismertség ranglétráján is. 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia doktori fokozatát és egyetemünkön professzori címet nyert el. Tudományos teljesítményét jelzi 51 angol nyelvű közleménye, amelyeknek színvonalat jelző faktorértéke 233, és amelyekre 816 esetben hivatkoztak más kutatók világszerte. Fiatal korához képest ez rendkívülien kimagasló tudományos eredmény. Pályájának mérföldkövei voltak rangos külföldi ösztöndíjai (Humboldt, EMBO), és tanulmányútjai, amelyeket Dallasban, Münchenben, Marburgban töltött és amely helyekről eredményekben gazdagon, bizton mondhatjuk, győztesként tért haza.

Tudományos munkaterületei voltak a zsírsavanyagcsere, a mitokondrium transzport folyamatai és a vas-kén komplexek szerepe. Pályája második felében fő módszere, korunk kutatásának úttörő módszere, a molekuláris biológia volt, amelynek egyetemünkön ő volt fő meghonosítója és országosan ismert szakértője. Nem zárkózott be az elmélet falai közé, kereste a kapcsolatot tudománya és a beteg ember között, amit számos, klinikus kollégákkal együtt végzett munkája bizonyít. Emberi nagyságát jelzi, ahogyan munkaerejét nem kímélve segítette az egyetemi hallgatókat és fiatal kutató tanítvány-kollégáit, tanácsaival látta el az egyetem más intézeteiből hozzá fordulókat. Szinte hihetetlen, hogy mindemellett maradt energiája az egyetemi és országos tudományos közéletre, ahol egyre magasabb tisztségeket kapott, egyre több munkát vállalva magára.

Egy felfelé ívelő pályát tört ketté a véletlen, amely oly kegyetlenül vak tud lenni. A veszteség sújtja a magyar tudományos életet, egyetemünknek egy tartóoszlopa dőlt ki. Gyula elment úgy, hogy kollégáiban, barátaiban a pótolhatatlanság érzését hagyta maga után.

(Forrás: Dr. Kispál Gyula professzor (1957- 2003) (részlet)
= PTE Orvoskari Hírmondó, Pécs, 2003/április, 38. o.)

 

««« Vissza a Tudósok a Tudásközpontban oldalra