Tudósok a Tudásközpontban: Mánfai György fotóművész

Mánfai György fotóművész Szüleim mérhetetlenül tiszta szerelméből 1952. január másodikán láttam meg a napvilágot.

Jöttek az ilyenkor szokásosak: óvoda, iskolák, katonaság, majd sok-sok akadálytól megterhelt úton lettem alkotó ember. Megtanultam: „a Kitartás az a kemény munka, melyet akkor végez el az ember, ha már belefáradt a kemény munkába.”

Több mint 100 díjat nyertem hazai és külföldi fotó és diaporáma fesztiválon, bár nem igyekeztem ezeket propagálni. Utólag kiderült, hiba volt...

Köztük volt 2 Nívó-díj, elsőként a Nagygyörgy Sándor-díj, 2014-n a Zsolnay Vilmos-díj.

1990. Párizs: A Fényképezés Művésze (AFIAP), 1993 szintén Párizs: A Fényképezés Kiválósága (EFIAP) címet kaptam. Tagja vagyok a Magyar és Nemzetközi Fotóművész Szövetségnek.

1989. július 5. Mérföldkő az életemben: az akkori Janus Pannonius Tudományegyetem Természettudományi Kar Földrajzi Intézet munkatársa lettem. Szorgalmasan dokumentáltam terepen, előadásokon, később az egyetem fotósaként sok-sok rendezvényen, díszdoktoravatáson, kísérleteken. Számtalan kiváló tudóst ismertem meg, kiktől igyekeztem tanulni. Ezúton is hálásan köszönöm, hogy a közelükben lehettem, gyakorta megoszthattam gondolataimat.

A Teremtett Világ Gyönyörűséges Kertje lett állandóan visszatérő témám. Számtalan könyvben köszönnek vissza fotóim. Kiemelkedik ezek közül a Kontinensről-kontinensre: Európa, Különleges tájak és szigetek (A Földközi-tenger szigetvilága), Az Atlantikum világa, Az emberiség útjai, ez utóbbi kettő kollégáimmal közösen az Alexandra Kiadó jóvoltából, és a legutóbbi, a Mediterráneum világa, amely 3 kitűnő kollégám és barátom szöveges ismertetőjével jelent meg.

Köszönöm a megtisztelő felkérést, hogy bemutathatom azon kutatókat, tudósokat, nagyszerű tanárokat, akik sokat tettek városunk, egyetemünk szellemi fejlődéséért, a tudományért, oktatásért. ŐK már elmentek. Szeretetem, tiszteletem jelét, erőm próbáját tárom Önök elé. Köszönöm a lehetőséget.

Ars Poeticám: „Nem úgy dolgozott, mint aki azért dolgozik, hogy éljen, hanem mint aki nem akar mást, csak dolgozni, mert nem becsüli önmagát élő embernek, csak mint alkotó óhajt számításba jönni. Egyébként pedig szürkén, feltűnés nélkül jár a világban, mint a színész, ha már lefestette magát, és aki egy a semmivel, amíg nincs szerepe.” (Thomas Mann) Támogató: Fotoplus

 

 

««« Vissza a Tudósok a Tudásközpontban oldalra