Dr. Széll Kálmán könyvbemutatója a Cafe Freiben

„Egy öreg sebésznek egy egész temető van a szívében, amit időnként meglátogat. […] Hit nélkül nincs gyógyítás. A természet gyógyít, az orvos kezel. Az orvosok társadalmi megbecsülésének romlásában az orvosok is hibásak.” A nagy sikerre való tekintettel, immár második alkalommal találkozhattak Szombathelyen az olvasók Dr. Széll Kálmánnal, az Erőméz című könyv írójával. A dedikálással egybekötött, jó hangulatú könyvbemutatót a Cafe Frei és a Líra Könyváruház közösen szervezte.

Dr. Széll Kálmán Kelbert Krisztina történésszel beszélget

Eddigi eredményes együttműködésüket - mint azt a helyszínen megtudhattuk a kávézó vezetőjétől, Pálfy Andrástól -, további közös munka követi majd, hasonlóan tartalmas, érdekes író-olvasó találkozók formájában. Dr. Széll Kálmánt a Savaria Múzeum történésze, Kelbert Krisztina kérdezte legújabb könyvéről.
 
Dr. Széll Kálmán (1926-) a 2007-ben megjelent - két kiadást megért - Fehérköpenyes óriások után újabb könyvvel lepte meg az olvasóközönséget. Az Erőméz első részében orvosi hitvallását, „ars poétikáját" ismerteti, amely hagyományos, de időtálló értékrenden alapul. A könyv további folyamán kedves kutatói területéről orvostörténeti témákat tárgyal, valamint nagy elődökről emlékezik meg. A könyv utolsó harmadában megtörtént, érdekes és erkölcsi tanulságokat hordozó eseteket ismertet, amelyek közt saját kudarcait és hibáit is „meggyónja". Végül - egyfajta feloldásként - csaknem kéttucat derűs anekdotával fejezi be a szerteágazó mondanivalójú kötetet. A bevezető és a személyes, néhol szinte bensőséges jellegű zárógondolatok egy idős orvos filozofikus bölcsességét közvetítik az olvasóhoz.

Dr. Széll Kálmán az Erőméz című könyvet egy vélt betegség miatt kezdte írni, egyfajta végső önvallomásnak, összegzésnek szánta. Az író 115 epizódban, 358 oldalon foglalta össze élete legjavát.

Aki részt vett a könyvbemutatón, utólag méltán gondolhatja, hogy a beszélgetésről készült tudósítás csekély ízelítője a helyszínen elhangzottaknak. Néhányat kiemelünk a fontos témák közül.

A magyar orvosi pálya iránti elkötelezettségéről
Bár többször is járt külföldön - Németország, Franciaország - mégsem fordult meg fejében, hogy idegen földön kamatoztassa tehetségét. Elmondása szerint erkölcsi elvei kötelezték arra, hogy a kint megszerzett tudást, tapasztalatot idehaza kapcsolja be a tudomány véráramába. „Úgy éreztem az a feladatom, hogy magyar betegeket gyógyítsak."[...] „Én még arról sem akartam hallani, hogy innen Szombathelyről elkerüljek. Igazi lokálpatrióta vagyok!"

Kereszténység és az orvostudomány

A professzor a szeretetet tartja a kereszténység és az orvostudomány kapcsolódási pontjának. Azt a szeretetet, amely nem válogat embertársai között. „A keresztény szeretet, a cselekvő szeretet", hisz a beteg lehet egy „részeges vagabond", vagy egy lázas, göndörhajú kisfiúcska. Minden kezelttel úgy kell viselkedni, mintha szeretné az ember - ez a cselekvő szeretet. A keresztény megközelítés könnyebbé tette számára az orvosi hivatást.  

Lelkiismereti kérdésekről

Az egy orvos életében bizony előfordul, hogy a legjobb akarta, tudása ellenére sem tud segíteni, és elveszíti a beteget. Dr. Széll Kálmán szerint - „Egy öreg sebésznek egy egész temető van a szívében, akiket időnként meglátogat. [...] Ezeket az embereket nem lehet elfelejteni!"
Elmondása szerint a könyvet egyfajta gyónásnak is tekinti, mely egyaránt feltárja erősségeit, gyengeségeit, gyarlóságait. Széll Kálmán nem kíván elfogult orvos képében tetszelegni, hanem emberi mivoltában, annak minden szépségével és hibájával kívánja láttatni magát.

Humor
Dr. Széll Kálmán pozitív életszemlélettel megáldott orvos, aki így erről: „tulajdonképpen egész életemben végigkísért engem a humor is." Természetesen hozzátette, a jó hangulatnak, a viccnek is megvan a maga helye, ideje. Egy ember halála borzasztó nyomasztó tud lenni. „A gyógyítás nyomasztó oldalát segít feldolgozni a humor."
A beszélgetés során felelevenedtek a könyvéből már ismert kedves, mosolyogtató történetek, a biciklis eset és a Szabolcs-anekdoták egy gyöngyszeme.

Nők az egészségügyben
Nagy tisztelettel, hálával beszélt az egészségügyben dolgozó nőkről. Szorgalmuk, érzelmi világuk miatt jobbnak tartja őket férfi kollegáinál. „Az egészségügyi ellátás nők nélkül nem képzelhető el." Munkája során a nőket nagyon becsülte, csak a legjobbakat tudta elmondani róluk.

Az orvoslás aktuális kérdéseiről

A professzor szerint a ma orvosainak szemléletváltáson kell keresztülmenniük. A bizalmat és a szeretetet, mely az orvos és beteg között létrejött, kulcsfontosságúnak tartja a mai orvoslásban is. Véleménye szerint a bizalom a gyógyulás kulcsa, és a jövő nemzedékének vissza kellene térnie a régi eszmékhez. Elmondása szerint „manapság már mindent a gyógyszerektől várnak az emberek, de nem csak a gyógyszer gyógyít! Hit nélkül nincs gyógyítás. A természet gyógyít, az orvos kezel. Az orvosok társadalmi megbecsülésének romlásában az orvosok is hibásak. Bizalomvesztés van."

Orvos, tanár, népnevelő

Tanárként elmondta, hogy nagyon szereti a hallgatókat, nemcsak tanítani szereti őket, de örül, ha esetenként beszélgetésbe elegyednek vele. „Nem igaz, hogy a mai fiatalság rosszabb lenne! Az oktatás nem egyoldalú dolog, ők is tanítanak engem! Ha haladni akarunk a korral, a fiataloktól is tanulni kell!"

Család és az orvos hivatása
„A sebészfeleség olyan özvegy, akinek még él a férje". Hivatása gyakran családja rovására ment, így érthetően hálát érez felesége iránt, aki mindig mellette állt, és mindig megértő volt vele, engedte, hogy a hivatásának éljen.

A Markusovszky Kórrházban eltöltött 45 évéről, egy külön fejezetben emlékezik meg, megemlítve a korházba kerülésének előzményeit, az első, orvosként kapott fizetését. Orvostörténeti és helytörténeti szempontból is kiemelkedően fontosak könyvének azon fejezetei, melyekben nagy elődeire, pályatársaira emlékszik vissza - Dr. Szvoboda Jenő, Dr. Tanka Dezső Dr. Czeizel János stb. -, akiknek különös szerepet tulajdonít saját orvosi karrierje, pályája alakulásában. Ezért is fontos feladatának tartja ezen Fehérköpenyes óriások (2007-ben jelent meg azonos c. könyve) örök emlékezetbe vésését, emlékük továbbörökítését.

Dr. Széll Kálmán osztályt, rangot nem ismerő emberszeretetét bizonyítja, hogy nem csak orvoskollégáiról, nagy elődjeiről, hanem műtős, asszisztens kollégáiról is megemlékezik élete legnagyobb élményeit összefoglaló művében.

„Az élet tulajdonképpen találkozások összessége" - írja a bevezető sorokban - találkozás emberekkel, örömteli pillanatokkal, kudarcokkal, jeles felfedezésekkel, az idő múlásával, az öregséggel, a halállal és a fejlődés megállíthatatlan szelével.

A könyvben található orvostörténeti feljegyzések - életével kapcsolatos események, csalódások, orvosi tapasztalatok - megható és mosolyogató történetek változatos gyűjteménye, mely kellemes időtöltés akár utazáshoz, vagy egy szabad délutánon, kényelmes fotelben ülve.

A professzor - talán nem is tudatosan -, ezzel a könyvével az olvasásnépszerűsítésben is nagy szerepet vállalt, hisz közelebb hozta az orvosi szakmát egy digitális korban felnövekvő, a könyvet gyakran mellőző ifjúsághoz.

Dr. Széll Kálmán sok más kiérdemelt és tiszteletreméltó címe mellett úgy gondoljuk, őt magát tekinthetjük az Erőméznek. Korunk fiatalsága erőmézének, akire tisztelettel nézhetünk fel, és választhatjuk Őt példaképnek az élet nehéz döntései, fordulatai során.

A nemrégiben a Magyar Kultúra Lovagja címet is elnyerő Széll Kálmán, gyermekkorától fogva orvos szeretett volna lenni, ám a sors először a katonai pályával ismertette meg, végül „oda kerültem, ahova a sors engem szánt". Az orvosi egyetemen olyan professzoroktól tanulhatott, mint Szent-Györgyi Albert, Mansfeld Géza, Issekutz Béla, Rusznyák István. A sokszor nehéz egyetemi évek után 1954-ben került Szombathelyre, a Markusovszky Kórházba, ahol folyton megújuló tudását, szakértelmét 45 éven át az egészségügy szolgálatába állította sebészként, majd aneszteziológus osztályvezető főorvosként. „Ahol láttam valamit, amit meglehet tanulni, azt én megtanultam."

A ma is aktív egyetemi docens, emeritus főiskolai tanár (PTE ETK Szombathelyi Képzési Közpopntjában), számos szakmai, közéleti és egyházi cím, illetve elismerés birtokosa. A sokat tapasztalt professzor láthatóan örömtelien számolt be élete érdekes, humoros, szomorkás eseményeiről. Egy elégedett ember őszinte, erőt sugárzó megnyilvánulásainak lehettünk szemtanúi.

írta: Kutasi Nikoletta könyvtáros

A cikk megjelent a Vaskarika Kultúrális Portálon 2012.01.25-én
(Forrás: http://vaskarika.hu/hirek/reszletek/4652/)