Neves professzoraink kéziratos hagyatéka
Kiállítás a Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjteményben

Írta: Dezső Krisztina könyvtáros-muzeológus

A Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény az elmúlt években több jeles professzor hagyatékával gazdagodott. Kamarakiállítás keretében tekinthetik meg látogatóink Berde Károly (1891–1971), Berde Botond (1919–2014), id. Reuter Camillo (1874–1954), ifj. Reuter Camillo (1920–1987) és Grastyán Endre (1924–1988) személyes tárgyait, dokumentumait, kéziratait. A kiállítás 2016. március végéig látogatható a Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény Szepesy utcai épületében.

Berde Károly és Berde Botond hagyatékából Szentesi András és családja ajándékaként került a gyűjteménybe több fénykép, dokumentum és könyv. Az első tárlóban Berde Károly, egykori neves bőrgyógyász professzor anyaga látható. Berde Károly 1931-ben nyert kinevezést a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Bőr- és Nemikórtani Tanszékére mint ny. rk. tanár. 1935-ben nevezték ki Pécsett ny. rendes tanárrá. Pécsi évei legtermékenyebb időszakát jelentik, hiszen ekkor jelennek meg főművei: A bőr- és nemibetegségek című tankönyv 1934-ben, majd legidőtállóbb műve A magyar nép dermatológiája 1940-ben. Rendkívül termékeny szerző volt, mintegy 143 kisebb tanulmányt jelentett meg a bőrgyógyászat, orvostörténet, néprajz témaköreiben. Fontos egyetemi tisztségeket is betöltött, 1939/40-es tanévben az Erzsébet Tudományegyetem orvoskari dékánja, emellett az egyetem tudományos egyesülete orvosi szakosztályának is elnöke volt. 1943-ban a tudományos tanács Tóth Lajos-emlékéremmel tüntette ki a Pécsett végzett tudományos és oktatói munka elismeréseként.
A második bécsi döntés után Kolozsvárra szólítja egyrészt a munka, másrészt Erdély iránti szeretete. A kolozsvári egyetem bőr- és nemikórtani tanszékének vezetését veszi át, a klinika igazgatói teendő mellett, már az első évben betölti a kar dékáni tisztét is. A világháború után mellőzik, szakmai tudásának megfelelő munkát már nem kaphat, pedig Debrecenbe igazgatóprofesszornak hívják.
A tárlóban látható Berde Károly leckekönyvének hivatalos másolata a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem orvosi fakultásáról (1909–1914). Berde Károly az első világháborúban 1914 nyarától 1918 novemberének végéig csapatorvosként vett részt a harcokban, hadinaplóit a PTE ÁOK Orvoskari Gyűjteménye őrzi. A kiállításban egy, a világháború időszakából származó fényképen látható az ifjú Berde Károly egyenruhában, családja: testvérei és édesanyja társaságában. A háború utolsó évében kötött házasságot Jeney Erzsébettel (1892–1965), a kiállított házaspárt ábrázoló fotón már a középkorú pár látható.
A kapott hagyatékban több kötet tartalmazza Berde Károly műveit. A kötetek különlegességét az adja, hogy szerzőjük két-három oldalanként üres lapokat köttetett a könyvek lapjai közé. Az üres oldalakon a témához kapcsolódó megjegyzések, kutatási eredmények, más szerzők tanulmányai, gyógyszerleírások stb. találhatóak. A gyűjteménybe került Berde Károly apróbb tanulmányainak, különnyomatainak összegyűjtött, több kötetbe összefűzött évenként rendszerezett anyaga is. A kiállításban még látható Berde utolsó tanulmányának, a Volt-e Bolyai Jánosnak syphilise? című művének kézirata, valamint egy néprajzi jellegű gyűjtés, mely a bőrbetegségek népi elnevezéseit tartalmazza. Ez utóbbi kézirat valószínűleg előmunkálat lehetett A magyar nép dermatológiája című nagy művéhez.
A második vitrin Berde Károly fiának, Berde Botondnak állít emléket. Berde Botond orvosi tanulmányait a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen kezdte, de végül doktori oklevelét a kolozsvári egyetemen szerezte meg 1944-ben. Orvosi oklevelének fotómásolata, valamint a „sub auspiciis Gubernatoris” (kormányzógyűrűs) doktorrá avatási ünnepségen készült fényképek és az esemény meghívója is megtekinthetőek.
1944–1946 között Mansfeld Géza professzor mellett dolgozott a pécsi egyetem gyógyszertani intézetében. Mansfeld professzor svájci tartózkodása során Berde Botondnak ajándékozta óráját, mely szintén látható a tárlóban. A háború után, 1948-ban Berde Botond elhagyta Magyarországot, majd 1949-től nyugdíjba vonulásáig a baseli Sandoz gyógyszergyár munkatársa, 1973-tól kutatás-fejlesztési igazgatója volt. Több külföldi konferencián, tanulmányúton vett részt. A tárlóban egy angliai előadás során készült fényképek, köztük Margit brit királyi hercegnővel készült fotó is látható, valamint meghívó a londoni egyetemen tartott előadására (1961).
1991-ben a POTE Bőrgyógyászati Klinikáján a nagy elődök, Berde Károly és Melczer Miklós emlékére konferenciát tartottak, majd emléktáblát is avattak. A rendezvényen részt vett Berde Botond és felesége is. A tárlóban az eseményen készült fotók, valamint Berde Károly emléktáblájának felvétele került elhelyezésre, és az eseményről szóló újságcikk is olvasható.
1993-ban az a megtiszteltetés érte Berde Botondot, hogy a Pécsi Orvostudományi Egyetem díszdoktorává választotta, a család jóvoltából a díszdoktori oklevél ismét visszakerült Pécsre, a kiállításban megtekinthető. 1997-ben feleségével megalapította a Berde Botond-ösztöndíjat, melynek révén fiatal orvoskutatóknak nyújtanak lehetőséget külföldi posztgradulális tanulmányok folytatására. A kiállításban az első ösztöndíjkiírás szövege is olvasható.
Donhoffer Szilárd volt Berde Botond egyik mestere, az a professzor, aki meghatározó volt tudóssá válásában. A tárlóban egy kézzel írott visszaemlékezés szól Donhoffer professzorról Berde Botond tollából. Több fénykép is őrzi a kapcsolat emlékét, melyek közül néhány szintén látható a vitrinben.
2014-ben Reuter Camillo unokáinak jóvoltából id. és ifj. Reuter Camillo könyvtárának jelentős része, valamint iratanyag, levelezés, személyes dokumentumok kerültek a gyűjteménybe. Reuter Camillo a budapesti orvostudományi karon szerzett diplomát 1901-ben. A kiállításban gimnáziumi bizonyítványa, valamint doktori oklevelének fotómásolata is látható, és az a jubileumi díszoklevél, melyet 1951-ben kapott a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Pályáját Budapesten kezdte, majd az első világháború alatt a zágrábi helyőrségi kórház idegosztályának főorvosa volt. A világháború időszakából több személyes irat is megtekinthető: kinevezés a zágrábi kórházba (1916), elismerő oklevele helytállásáért (1916), valamint felesége levele 1915-ből. Korábbi vasúti utazási igazolványai (1908, 1912) különösen a fotók miatt értékesek.
1917-ben képesítették magántanárrá a budapesti egyetem orvosi karán Az elmekór- és gyógytan tárgykörből, a tárlóban magántanári képesítő oklevele is látható. 1918. április 3-án nevezték ki a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem Elmekórtani Klinikájára ny. r. tanárnak. Több gratuláló távirattal is rendelkezünk, melyeket kinevezése alkalmával küldtek Reuter Camillo ismerősei, tisztelői – a kiállításban Stein József Antal távirata olvasható.
Egyetemi tanári működésének dokumentumai egy szigorlati napló 1922-ből, egy szigorlati meghívó 1931-ből, vagy a m. kir. Erzsébet Tudományegyetem Ideg- és Elmeklinikájának papírpecsétje.
A család kiterjed levelezése is a gyűjteménybe került, részletes feldolgozása még várat magára, a kiállításban azonban egy kis ízelítőt kaphatnak a látogatók az ismertebb levelezőpartnerek írásaiból. A tárlóban Scipiades Elemér, Szilárd Leó, Martyn Ferenc, Entz Béla, Jankovits Marcell és Brenner (Csáth) Géza levelei olvashatóak.
Id. Reuter Camillót az orvosi munkán, tudományos kutatásokon túl érdekelte a természet, a Mecsek Egyesület alelnöke is volt. Ismert volt, mint növény-, könyv- és ex libris-gyűjtő is. Növénygyűjteménye a Nemzeti Múzeumba került. A jelenlegi kiállításban Mecsek Egyesülettel kapcsolatos levelek, tagsági igazolvány (1937), a Pécsi Dalárda tiszteletbeli taggá választásról szóló levele (1931), valamint Reuter Camillo ex libriseiből egy kis válogatás is megtekinthető. Érdekesség, hogy Reuter professzor írta a Révai Nagy Lexikon több szócikkét is, ezen szócikkek kézirata is elhelyezésre került a tárlóban.
Ifj. Reuter Camillo a soproni műegyetem erdőmérnöki karán végzett, a természet iránti érdeklődését, szeretetét édesapjától, id. Reuter Camillótól leste el. Már gyermekként részt vett a Mecsek Egyesület munkájában. Tanulmányai után erdőmérnökként dolgozott több helyütt az országban, majd 1947-től a pécsi erdőigazgatóság munkatársa lett. 1973-ban megbízták a Pécsett felállítandó Természetvédelmi Főfelügyelőség megszervezésével és vezetésével. A vitrinben személyes iratai, iskolai füzetei, szakszervezeti tagkönyve (1966), egy gyermekkori és egy érettségi találkozón készült fotó is látható.
Erdészeti, természetvédelmi munkája mellett a történelmi, helyrajzi nevek iránti érdeklődése komoly kutatómunkára sarkallta. 1953-tól kezdte el gyűjteni a Baranya megyei helyneveket. Nyelvészeti munkájában először Kniezsa István segítette, majd Györffy Györggyel és a kolozsvári Szabó T. Attilával alakult ki évtizedekre szóló szakmai, baráti kapcsolata. Pécsett többek közt Zsolt Zsigmonddal és Pesti Jánossal dolgozott együtt. Ifj. Reuter Camillónak 154 dolgozata jelent meg, ebből 19 erdőgazdasági, ill. erdészettörténeti témájú, 33 pedig az erdővel kapcsolatos nevek, helységek, dűlők, fák és madárnevek értelmezését, magyarázatát tartalmazza. A kiállításban több cikkének kézirata és a kiadott tanulmányokból egy kis válogatás látható. A helységnevek gyűjtése során összeállított kéziratai, munkanaplói, szószedetei is a gyűjteménybe került hagyaték részét képezték, a vitrinben Kárász község helynévanyagának gyűjtőmappája látható az 1960-as évekből. Ifj. Reuter Camillo levelezéséből Győrffy György, Lőrincze Lajos és Anna-Maija Raittila, finn írónő levele olvasható a vitrinben.
Az utolsó vitrin Grastyán Endre professzornak állít emléket. Mátrai Miklós ajándékaként került a gyűjteménybe Grastyán Endre levelezésének jelentős anyaga, mintegy 900 levél és levelezőlap, valamint személyes iratok, igazolványok, dokumentumok.
Grastyán Endre a pécsi orvostudományi karon szerzett diplomát. Tanulmányainak emlékeiből gimnáziumi bizonyítványai, a pápai református teológiai akadémia leckekönyve (1942–1944), az Erzsébet Tudományegyetem Orvostudományi Karán kiállított leckekönyve (1945–1950), valamint orvosi szigorlati bizonyítványa (1950) tekinthető meg. Több igazolvány: MEFESZ tagsági könyv, MÁV utazási igazolvány, TIT tagsági igazolvány, autóvezetői engedély látható a vitrinekben, melyek fényképet is tartalmaznak az ifjú Grastyán Endréről.
Kiterjed magán- és tudományos levelezése már feldolgozásra került, néhány ismertebb élettannal foglalkozó tudós levelezőlapja látható a kiállításban: Pórszász János (1959), Earl C. Hagstrom (1964), Peter L. Carlton (1964), Miguel R. Covian (1964) sorai, valamint Lothar Pickenhain és felesége (1970) és Raul Hernandez Peon karácsonyi üdvözlete 1966) olvasható.
A kiállításban bemutatott dokumentumok, fotók, tárgyak és kéziratok csak töredékét képezik annak a gazdag anyagnak, amely bekerült a Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjteménybe. A hagyatékok feldolgozása, kutatása olyan új eredményeket is feltárhat, mely árnyalhatja a professzorok életútjának megismerését, gazdagabbá teheti munkásságuk bemutatását.

Berde Károly életéről bővebben: SZÁLLÁSI Árpád: Berde Károly (1891-1971) ; BENKE József: Az Erzsébet Tudományegyetem rektorai és dékánjai. Pécs, 1998. 34-36.; RANCZ-GYÁRFÁS Zsuzsanna: Berde Károly életrajza. In: BERDE Károly: Adatok Nagyenyed szellemi néprajzához az 1870-1920-as évekből. Marosvásárhely, 2005. 7-11.

Berde Botondról bővebb ismertető: MTA Hírlevél 2. (2012):11. I-II.; SCHNEIDER Imre: Berde Botond professzor halálára. Orvoskari Hírmondó (2014):7. 51.

Idősebb Reuter Camillóról bővebben: REUTER Lajos: Dr. Reuter Camillo: Arckép és pályarajz. I. rész: A kezdetektől az első világháború végéig. Per Aspera Ad Astra 1. (2014):2. 147-161.; REUTER Lajos: Dr. Reuter Camillo: arckép és pályarajz. II. rész: Szakmai munka Pécsett. Per Aspera Ad Astra 2. (2015):1. 144-157.; TÉNYI Tamás: Emlékezés Reuter Camillóra (1874–1954)

Ifj. Reuter Camillo életrajzához köszönöm Reuter Lajos segítségét. Ifj. Reuter Camillóról bővebben: SZABÓ László Gyula: Id. Reuter Camillo és ifj. Reuter Camillo, Kitaibel Pál természettudós pécsi követői. Pécsi Szemle (2003):ősz 90-101. ; PESTI János: Reuter Camillo (1920-1987) Baranya: történelmi és honismereti folyóirat. 1. (1988)1-2. 115-116.

Grastyán Endréről bővebben: SZILÁGYI LÁSZLÓ: Legendás professzoraink – Grastyán Endre. Dr. Lénárd Lászlóval Szilágyi László beszélgetett. ; BAUER Miklós: Grastyán Endre, a tudós és az ember.

Fotó: Gergely Zsuzsanna

add facebook like button nuckelino.de

© PTE Egyetemi Könyvtár - Történeti Gyűjtemények Osztálya 2015