PTE Bölcsész Akadémia 2019. őszi évad első előadása: TÓTH ISTVÁN ZSOLT: Hová temették el Péter királyt? A pécsi székesegyházak problematikája a régészeti feltárások tükrében
Tóth István Zsolt, régész-főmuzeológus, Janus Pannonius Múzeum
Hová temették el Péter királyt? A pécsi székesegyházak
problematikája a régészeti feltárások tükrében
Rezümé
A krónikás hagyomány alapján Orseolo Péter királyt (1038–1041 és 1044–
1046), Szent István utódját Pécsett temették el az általa alapított székesegyházban.
A mai neoromán stílusú székesegyház előzményét Orseolo halála
után kezdték el építeni, Szent Mór püspök kezdeményezésére, az 1064-es
nagy tűzvész után. Felmerül ez alapján a kérdés: hová temették el a második
Árpád-házi uralkodót? A kérdés megválaszolására először meg kell találni az
1009-ben alapított pécsi püspökség első középkori építésű széktemplomát.
Erre régészeti kutatással lehet leginkább választ adni, mivel olyan írott forrás
előkerülése nem várható, amely alapján ez a templom lokalizálható lenne. A
székesegyház körüli terület régészetileg relatíve jól kutatott, de Péter templomának
maradványai nem láttak napvilágot. Mivel az általános templomfejlődési
folyamat általános forgatókönyve szerint a kisebb templom fölé építették
később a nagyobbat, így az első katedrális és ezáltal Péter király nyughelye
is a későbbi, négytornyú katedrális alatt, azaz a mai székesegyház területén
keresendő. 2019-ben a Pécsi Egyházmegye támogatásával a Janus Pannonius
Múzeum tervásatást végzett a székesegyház altemplomában Tóth Zsolt
vezetésével. A feltárás egyik fő célkitűzése az első katedrális maradványainak
megtalálása volt, amely egyben a királysír előkerülésének a lehetőségét
is magában hordozta. A kutatás sikerrel járt mind a két célt illetően. Ennél
azonban többet is megtudtunk. Előkerült egy késő római kori temetői épület
is az altemplom közepe alatt, amely a pécsi székesegyházak „ősének” tekinthető.
Fizikai valójában realizálódott az a folyamat, amely során a késő római
temető területéből a pécsi püspökség központja kialakult. Az a terület, amely
egyben Pécs településfejlődésének legkorábbi magját is alkotta.
Tóth István Zsolt történelem-földrajz szakos tanár, régész (PTE, 1999), a
Janus Pannonius Múzeum régész-muzeológusa. Fő kutatási területe: Pécs
római kori története és topográfiája, a késő római temetők és temetőépületek,
az ókori Sopianae és a középkori Pécs kontinuitásának kérdése. Az
elmúlt másfél évtizedben több fontos régészeti feltárást vezetett Pécsett,
többek között a Kossuth téren, a Rákóczi út – Jókai utca saroktelkén, a
Széchenyi téren, a Rózsakertben, legutóbb pedig a Dómtéren és a székesegyház
altemplomában. Legfontosabb publikációi a következők: Régészeti
feltárás 2008-ban Pécsett, a Kossuth téren (2008), Római kori sírépítmény
a Széchenyi téren (2010), Sopianae késő római kori ókeresztény temetője
és az első középkori székesegyház (2016), Régészeti kutatások Sopianae
északi temetőjében: az I. számú Cella Trichora 2013–2014. évi kutatásának
eredményei (2016).