Kerényi Károly klasszika-filológus, vallástörténész, a görög mitológia nemzetközi hatású tudósa és aktív művelőjeként, a század egyik legnagyobb magyar ókorkutatója volt. Szerb Antal róla mintázta meg az Utas és holdvilág című regényének Waldheim professzorát. 1897. január 15-én született Temesvárott, ahol akkoriban nagy magyar szellemi élet folyt. Középiskolába Aradon járt, majd a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait, s ott is doktorált 1919-ben. Latin-görög szakos tanári oklevelet, majd magántanári képesítést szerzett egy soha meg nem jelent görög filozófiatörténeti értekezéssel. Először középiskolai tanárként végezte tudományos munkásságát, majd a pécsi egyetemen tanított klasszika-filológiát és ókori történelmet. Missziója a hazai tudományban az útirány megválasztása volt. Szembefordult az ókorkutatás „magyarcélú” irányával, mert úgy vélte, hogy a magyar tudomány tekintélyét csak a nagy közösségek érdekeit is szolgáló munka vívhatja ki. Szerinte nincs jelentős magyar kulturális teljesítmény az európai kulturális hagyomány ellenében vagy annak figyelmen kívül hagyásával. Fontosnak tartotta, hogy a mai ember lépjen érintkezésbe az antik világgal, azzal a céllal és reménnyel, hogy jelenlegi egzisztenciája által felvetett kérdésekre keressen és találjon választ benne.

Mikor 1934-ben Pécsre helyezték, megszakadt kapcsolata az ókorkutatás szakköreivel, de nyitni tudott más irányba. Mozgásba hozta a pécsi szellemi életet, s jelen volt az 1935-ben indult Pannonia és az 1937-től kiadott Műhely munkatársai között. Megindította és szerkesztette a Sziget című folyóiratot, valamint a Kétnyelvű klasszikusok című könyvsorozatot. Eközben munkásságának központja a fővárosban maradt. 1941 és 1943 között a szegedi egyetem tanára és a budapesti egyetem magántanára volt. Publikációi jelentek meg az akkor egyetlen hazai tudományos orgánumban, az Egyetemes Philologiai Közlönyben, amelynek 1924-1934 között szerkesztője is lett. Számos cikke, tanulmánya és ismertetése jelent meg ezekben a kiadványokban. Hamarosan német szakfolyóiratok is közölték írásait, melyeket a német egyetemeken eltöltött ösztöndíjas hónapok követtek. Ennek eredményeként 1927-ben németül megjelent első nagy munkája a görög regényirodalomról, ami egy csapásra ismertté tette nevét a nemzetközi ókorkutatásban.

Az egyetem magántanáraként péntek esténként tartotta Budapesten vallástörténeti előadásait, amelyek emberi tartalma, szellemi és erkölcsi magatartást irányító ereje messze túlmutatott a tudományos anyagon. Szűkebb tanítványi körével még a lakásán is tartott összejöveteleket. Tudományos érdeklődésének középpontjában mindig az ókori görögség – mint az európai kultúra alapvető közös hagyománya – állt. Vallástörténeti munkái a József és testvérein dolgozó Thomas Mannt, Hermann Hessét, valamint Carl Gustav Jungot tették állandó levelezőtársává, miközben itthon próbálták megsemmisíteni és még szűkebb korlátok közé szorítani jelenlétét a hazai szellemi életben.

A vallást a kultúra lényegét meghatározó tényezőnek tekintette, és törekedett arra, hogy az antik szövegek olvasása hozzánk is szóló műalkotásokká váljanak. Ez ki is derült azokból, a szaktudományban rendhagyónak számító írásaiból, mint a Milton Elveszett paradicsoma, vagy Conrad Ferdinand Meyer versei. Érdeklődése természetszerűleg foglalta magában a magyar irodalom átfogó és szenvedélyes ismeretét, amiről az Ungvárnémeti Tóth László Nárcisz-tragédiájáról, Madách Héraklés-drámájáról vagy Kölcsey Tacitus-olvasmányairól szóló cikkei is árulkodtak, valamint a csak 1940-ben megjelent Berzsenyi-tanulmány, amit addig asztalfiókja őrzött.

A vesztésre álló háború következményeit latolgató magyar kormány benne találta meg azt a nemzetközi tekintéllyel bíró és politikailag nem kompromittált embert, aki személyes jelenlétével arról tanúskodhat, hogy létezik egy olyan Magyarország is, amely szabadulni akar a Hitler-szövetség szorításából, és az európai humanista hagyományok elkötelezett vállalója. Így a Külügyminisztérium felkérésére küszöbön álló rövid svájci tanulmányútjából 1942 végén a háború végéig tartónak tervezett kiküldetés lett. Az emigráció gondolata távol állt Kerényitől, hiszen barátai és tanítványai is hazavárták.

A háború befejeződése után figyelemmel kísérte az itthoni helyzet alakulását, és készült a hazatérésre. Úgy tűnt, hogy az illetékes tudományos körökben is visszavárják, méghozzá a budapesti egyetem katedrájára, ráadásként 1946 elején még a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai közé választotta.

1946 szeptemberében azonban rágalmaktól zsúfolt támadások jelentek meg ellene, s nemcsak demokratikus gondolkodását vonták kétségbe, hanem tudományos értékét is. Mikor 1947 végén hazatért, látta, hogy péntek esti óráinak megkísérelt felújítása nem talált visszhangra, s egyéb támadások is érték, ezért csalódottan és reményvesztetten visszatért Svájcba. 1948 nyarán Lukács György a Társadalmi Szemlében közzétett cikkében a fasizmus szekértolójaként illette, akinek nincs helye az új magyar szellemi életben. Később kiderült, hogy minderre azért volt szükség, mert az ideológiai megalkuvásra képtelen, a szókimondást erkölcsi kötelességnek érző természetű és széles körű nemzetközi tudományos tekintéllyel rendelkező Kerényit csak így tudták az országból eltávolítani, és emigrációba kényszeríteni.

A tanítványoknak hiányzott Kerényi, és neki is a tanítványok. Német egyetemen nem akart katedrát vállalni, Svájcban ellenállásba ütközött, az amerikai meghívásokat azért nem fogadta el, mert úgy vélte, hogy későn tanult angolságával nem tudta volna olyan szabadon kifejezni magát. Ezért élete végéig egy svájci kisvárosban húzódott meg, s magántudósként onnan indult gyakori görög- és olaszországi útjaira, vagy Európa számtalan városába előadásait tartani. A megszakadt akadémiai kapcsolatok még szabadabbá tették, így el is távolodott a szűk értelemben vett klasszika-filológiától, és mind nyitottabbá vált a szakkörökben gyanakvással nézett lélekkutatás, az archaeologia „az érzéki hagyomány” és a szövegértelmezés új módszerei iránt. Monográfiákban dolgozta ki a nagy görög istenalakok archetipikus képét, ami még az itthon készült Hermés-tanulmánnyal kezdődött, és a halála után megjelent Dionysos-könyvvel zárult.

Asconábana, 1973. április 10-én bekövetkezett halálának hírét szinte teljes némaság fogadta Magyarországon, ami csak lassan oldódott. Eltávozása után írt művei közül elsőként Görög mitológiája jelent meg magyarul 1977-ben, és ezt máig is csak néhány rövid írásának fordítása követte. De annak, hogy itt volt és dolgozott, búvópatakként szüntelenül tovább élt a tudata, ha olykor csak a rossz lelkiismeret formájában is. Az mindenesetre elszomorító, hogy Olaszországban előbb ismerték fel azt, hogy egy nagy közép-európai szellem élt köztünk, mint az itthoni nyilvánosságban.

Kerényi Károly könyvtára 

A Kerényi-család 1999 novemberében a Pécsi Egyetemi Könyvtárnak és a Pécsi Tudományegyetem Klasszika-Filológia Tanszékének ajándékozta Kerényi Károly, a világhírű vallástörténész mintegy 8000 tételes könyvtárát és Kerényi Magda levelezését, amely Kerényi Károlyét folytatta a tudós 1973-ban bekövetkezett halála után. Az egyetem 1998-ban az ITHAKA-program keretében pályázott a Nemzeti Kulturális Alapprogramhoz, hogy a Kerényi-hagytékot hazahozassa, és a tudományos kutatásokra alkalmassá tegye. Az egyetem részéről az akkori bölcsészkari dékán, Dr. Visy Zsolt kezdeményezte a pécsi elhelyezést.

Az 1947-ben kényszerűségből Asconában (Svájc) megtelepedő tudós nem vállalt professzori állást valamelyik külföldi egyetemen, inkább választotta a szellemi szabadfoglalkozású kutató bizonytalanabb, de mindenfajta hivatali kötelezettség terhétől mentes útját, hogy minden idejét kutatásainak szentelhesse. Munkájának fő színterévé, az életmű legfontosabb segédeszközévé így Kerényi Károly magánkönyvtára vált. A hatalmas, mintegy 8000 tételt tartalmazó könyvtár középpontjában természetesen az antik irodalom és az ókori vallástörténet áll, de fontos szépirodalmi, germanisztikai és általános vallástörténeti egységeket is tartalmaz. Auctor-anyaga gyakorlatilag teljes, az 1920-as és 1970-es évek közötti korszak antik vallástörténetének legfontosabb irányzatairól pedig legalábbis átfogó képet mutat be. Kerényi Károly asconai könyvtára a tudós halálát követő mintegy harminc év során tovább gyarapodott özvegye, Kerényi Magda gondozásában.

A könyvegyüttes anyagi értéke már csupán azért is felbecsülhetetlen, mert a legértékesebb művek jelentős része ma már nemzetközi antikváriumi forgalomban is csak roppant áron lenne beszerezhető, a könyvtár egésze pedig semmiképpen sem.

A Kerényi-könyvtár, a kutatás fontos eszköze, egyben maga is érdemes tárgya a kutatómunkának. Összetétele, a könyvek és a több száz dedikált különnyomat, és az európai híres tudósaival, irodalmáraival – köztük Thomas Mann-nal – folytatott levelezése a vizsgálatok értékes forrása lehet a 20. századi ókortudomány történetének.

A Kerényi-család nagyvonalúsága kivételes helyzetbe juttatta a Pécsi Tudományegyetemet. Az egyetemi képzés és a tudományos kutatás kiemelkedően fontos eszközével ajándékozta meg - nem csupán Pécset, de az egész magyar kultúrát.

A Kerényi-hagyaték Pécsi Tudományegyetemnek ajándékozott része mellett (a Kerényi-könyvtár, illetve Kerényi Magda levelezése), a levél- és iratanyag a németországi Marbachba, a gazdag germanisztikai gyűjteménnyel rendelkező egyetemi levéltárba (Deutsches Literaturarchiv) került.

A gyűjtemények összetétele

A Kerényi-könyvtár klasszika-filológiai–ókortudományi része a Klasszika-Filológia Tanszéken, általános része pedig a Pécsi Egyetemi Könyvtárban nyert elhelyezést.

A könyvek jegyzékét 1999 januárjától márciusig Verena Schrader (Deutsches Literaturarchiv, Marbach) és Bélyácz Katalin (a Pécsi Tudományegyetem Klasszika-Filológia Tanszékének tanársegédje) készítette el.

A Kerényi család nem ragaszkodott ahhoz, hogy a könyveket együtt helyezzék el, csak a legalkalmasabb elhelyezést szorgalmazta. A Központi Könyvtár vállalta, hogy a valamennyi könyvbe beütött pecsétjellel – „Kerényi Károly könyvtárából” –, továbbá a számítógépes katalógusban való megnevezéssel biztosítja a hagyaték nyilvántartását. A család külön kérése volt, hogy a kimondottan klasszika-filológiával kapcsolatos köteteket az egyetem Klasszika-Filológia Tanszékének könyvtárába helyezzék el, letét gyanánt.

A Kerényi-anyag Klasszika-Filológia Tanszéken található része

• Antológiák és auktorok • Szentírás, mitológia, etnológia • Régészet • Vallástörténeti szakirodalom • Kézikönyvek, szótárak • Mesék • Kerényi Károly saját munkái • Művészettörténeti könyvek • Klasszika-Filológia • Folyóiratok, újságok A Kerényi-könyvtár mellett Kerényi Károly lánya, Cornelia Isler-Kerényi professzor közvetítésével a Pécsi Tudományegyetem Klasszika-Filológia Tanszéke még további tekintélyes könyvadományokat is kapott.

Association Suisse pour l’Etude de l’Antiquité / Schweizerische Vereinigung für Altertumswissenschaft közvetítésével a következő gyűjtemények érkeztek:

• Paul Theodor Knecht-Gasser (Zürichi Egyetem) professzor hagyatéka;
•   André Labhardt professzor (Neuchâtel-i Egyetem) hagyatéka;
• Heinz Haffter professzor (Zürichi Egyetem) különnyomat-gyűjteménye;
• a zürichi Hans Rohr antikváriumból:
• Claude Calame professzor (Lausanne–Párizs) könyvei;
• a Zürichi Egyetem Archeológiai Intézetének könyvtárából való kötetek;
• a bázeli Schwabe & Co. kiadótól.

A Kerényi-hagyaték Pécsi Tudományegyetem Központi Könyvtárában található darabjai

Ezen kötetek – a régi és az értékesebb könyveket leszámítva –, az özvegy kérésére kölcsönözhető státuszt kaptak.

• Eranos – Jahrbuch 1933–1988. • Szépirodalom
• Útikönyvek • Különlenyomatok
• Kézikönyvek
• Újgörög irodalom
• Pszichológia
• Rilke-kiadások
• Rowohlts Deutsche Enzyklopädie. Das Wissen des 20. Jahrhunderts im Taschenbuch, 333 Bd.
• Rowohlts Klassiker der Literatur und Wissentschaft, 525. Bd.
• Rowohlts Monographien in Selbstzeugnissen und Bilddokumenten. 9 kötet (de nem egymás utáni, min. 45 kötetes)
• Skandináv irodalom
• Magyar nyelvű szép- és szakirodalmi munkák