1949-től kizárólag műfordításból élt, és életművének ismeretében elmondható, hogy leggazdagabb műfordítóink közé tartozik. Némileg szerencséje volt: állását nem vesztette el, és fordíthatott, amennyit tudott. Megélhetése biztosított volt, ám 1956-ig, a reménykedő várakozásig saját műve nem jelenhetett meg. Verses tolmácsolásainak gyűjteményes kötete, a Hét tenger éneke korok és égtájak legkülönbözőbb nyelvű és jellegű költőinek kaleidoszkópja. A betűk számát tekintve a nagyobb mennyiséget a próza- és drámafordítások jelentették számára,: hiszen ezek jelentették a megélhetést adó napszámos munkát. Ez sem volt azonban alacsonyabb nyelvi-stilisztikai teljesítmény. Regények, történeti művek, filozófiai elmélkedések németből, franciából, angolból és újra meg újra latinból. Fordította többek közt William Makepeace Theckeray, François Villon, John Steinbeck, Friedrich Schiller, William Shakespeare, Guillaume Apollinaire, Moliere, William Somerset Maugham, Ben Johnson, Theodor Fontane, Anatole France, Thomas Stearns Eliot, II. Rákóczi Ferenc, Eugene O’Neill, Daniel Defoe munkáit.

Vas István az avantgárdból induló, s vele klasszicizáló szellemben szembeforduló harmadik nyugatos költőnemzedék tagja volt. Radnóti barátja volt, példaképül Kosztolányi Dezsőt és Szabó Lőrincet választotta, Illyés Gyula példája is vonzotta.

1993-ban Vas István özvegye, Szántó Piroska grafikus-festőművész, férje végakaratának is eleget téve – megfelelő térítés ellenében – felajánlotta a költő csaknem 8000 kötetes könyvtárát. Az 1993. november 29-én létrejött szerződést a Janus Pannonius Tudományegyetem képviseletében Dr. Hámori József rektor írta alá. Szántó Piroska kérésére, a gyűjtemény átadására csak az ő halála után kerülhetett sor. Az egyetemi könyvtár egyúttal kötelezettséget vállalt arra, hogy a megvásárolt köteteket fizikailag elkülönítetten helyezi el.

1998 szeptemberében – Szántó Piroska augusztus eleji halála után – több száz ládába pakolva érkezett meg Pécsre, a könyvtárba a gyűjtemény. A Vas István Könyvtár megnyitóünnepségén Dr. Tóth József rektor és Sonnevend Péter, a könyvtár akkori igazgatója vette át jelképesen a hagyatékot. Helyéül a Klimo Könyvtár melletti „vasraktár” lett kijelölve. A ceremónián jelen volt Réz Pál szerkesztő és Várady Szabolcs költő, akik sokat köszönhettek Vas Istvánnak és a könyveinek. Nosztalgiával gondoltak vissza költőbarátjukkal való emlékeikre: „Az 50-es évek elején sokan – Juhász Ferenc, Nagy László, Kormos István, Simon István – jártunk Vasék Eötvös utcai lakására, és bizony számos olyan könyvet is kölcsönkaptunk tőle, melyek akkoriban félig vagy egészen tiltottak voltak.” – mesélte Réz Pál – „Azt kell mondanom, Babits és Kosztolányi könyvtárainak mintájára Vas István is kialakított egyfajta munkakönyvtárat, amin azt értem, hogy nem reprezentatív könyvek gyűjteménye volt ez, hanem azok a művek, amiket rendszeresen használt. Ezért aztán egy ilyen könyvtár árulkodik is a tulajdonosának munkásságáról, érdeklődésének alakulásáról. Vas ugyanis amikor, mondjuk, Theckeray-t fordított, nagyon alaposan felkészült, és mindent, ami elérhető volt, beszerzett Theckeray-ről. Ugyanez a helyzet Rákóczival is, szerintem a teljes Rákóczi-szakirodalom ott volt a polcán, mert ezt használta az emlékiratok fordítása közben.”

„Jómagam fizikai kapcsolatba is kerültem ezekkel a könyvekkel – elevenítette fel Várady Szabolcs –, ugyanis 1965-ben segítettem neki költözködni az említett Eötvös utcából a Gróza Péter rakpartra. Szegény Pista bácsi teljesen össze volt omolva, hogy mi lesz a könyvekkel, sose kerülnek a helyükre (egyébként betűrendben tartotta őket), ezért aztán hónapokig náluk lebzselhettem rendrakás ürügyén. Mi több, az is az én kiváltságom volt, hogy azokat a könyveket, amiket nem akart megtartani, félévente összepakolhattam,  levihettem az antikváriumba, és a pénzt megtarthattam! Arra emlékszem, hogy ez tényleg egy amőbaszerűen növekvő könyvtár volt, s bár nagy lakásban laktak, utóbb még a különálló kis lépcsőházat is be kellett polcoztatni, mert gyűltek és gyűltek a művek.”

A nagylelkű felajánlás beteljesítette mind Vas István, mind Szántó Piroska azon szándékát, hogy méltó kezekbe kerülhessenek az évek hosszú során összegyűjtött páratlan tudományos értéket szolgáló művek: „És végül is az a bizonyosság, hogy sok-sok fiatal egyetemista és kutató keze nyúl majd a könyvekhez és talán furcsálkodik, hogy: nini, ezt is olvasta a Vas István; vagy nagyszerű, ezt itt találtam Vas István könyvtárában, ilyen ócskaság, vagy ilyen kincs! És ez az elképzelés nem törli el Pista eleven, könyvszerető kezének az emlékét. (...) Hadd forgassák, remélem olyan szeretettel és gyöngéden, ahogyan Pista tette, és áldom Pécset, amiért befogadta...” – írta Szántó Piroska a Bálám szamara és a többiek című önéletrajzi ihletésű regényében.

A gyűjtemény összetétele

Vas István a magyar kultúra egyik legjelentősebb alakja volt a 20. században. Úgy mint költő és úgyis mint esszéíró egyaránt kiemelkedőt alkotott, és maradandó életművet hagyott az utókorra. Hosszú működése alatt kiemelkedő jelentőségű könyvtárat alakított ki, amelyben a világirodalom mellett a század kortárs magyar irodalmának számos unikuma helyet kapott. A gyűjtemény pécsi elhelyezése oktatási és kutatási szempontból is nagy jelentőségű. A gyűjtemény zömmel szépirodalmi műveit szép számban egészítik ki a történelmi, vallástörténeti munkák. Vas István gyűjteményét – gazdájuk műfordító lévén – kiegészítette egy nagyon erős külföldi, elsősorban német, angol és francia költészeti anyag. A kötetek mindegyikében szerepel a költő aláírását mintázó, már a halála után készített ex libris, a korai kiadásokban pedig emellett ott díszeleg a puhaceruzás bejegyzése: „Vas István tulajdona”. Természetesen a pályatársaktól és a tisztelőktől is számtalan dedikált példányt kaptak nejével együtt.

Sajnos 1990 elején Szántó Piroska a talán legértékesebbnek tűnő József Attila (1936-os Medvetánc) és Radnóti Miklós köteteket eladta egy antikváriusnak: „Sokáig kísértett még a KERESKEDŐ Pistáénál elegánsabb, szép, kegyetlen keze. Csak azt a szégyenemet, hogy engedtem a KERESKEDŐ-t ott válogatni, azt semmisíti meg a jövendő kutatók keze.” – írja visszaemlékezésében.

A gyűjtemény köteteinek címleírásai, teljes feldolgozottsággal az egyetemi könyvtár központi katalógusában találhatók, külön jelzés mutatja a kézírásos dedikációkat. A könyvtárat az özveggyel való megállapodás szerint a mai napig egyben tartja a pécsi egyetemi könyvtár, és rendkívüli értékét biztosítandó, különgyűjteményként kezeli. A gyűjtemény használata az arra kijelölt kutatóteremben lehetséges.

A Vas István könyvekben található néhány dedikáció

Berda József: Élj és énekelj (1960)
„Vas István, szívem szerinti költőtársamnak”

Juhász Ferenc: Óda a repüléshez (1953) ajánlása:
„Higgyétek el, alig van ember, akinek nagyobb szeretettel és nagyobb szorongással adnám azt a kis könyvet.”

Kolozsvári Grandpierre Emil: Csendes rév a háztetőn (1964)
„Vas Istvánnak szeretettel, sok irodalmi és esztétikai meggyőződésben ellenfele, egyébként barátja és tisztelője”

Ottlik Géza: Iskola a határon (1959)
„Pistának, Pirinek legelső-legeslegelső sorban, és 36 éves barátsággal”

Keresztury Dezső: Dunántúli hexameterek (1946-1956)
„A kristályban mint börtönben a rab:
bár mozdulatlan: rend a holt anyag.
Maga uraként játszik mint szabad
fény villan, él s foszlik a gondolat.
Életünkből renddé hült láza csak:
pár példás kristály-vers ha megmarad.
Vas Pistának a példázatok kedvelőjének szíves barátsággal.”

Keresztury Dezső: A közelítő csönd (1989)
„Ne vénülj meg Pista;
légy legitimista:
becsületszavas,
kemény mint a Vas!
Ki ne hullasson a rosta:
a Piroska!”

 

Művei 

• 1932 — Őszi rombolás (verseskötet)
• 1935 — Levél a szabadságról (verseskötet)
• 1938 — Menekülő Múzsa (verseskötet)
• 1943 — Elveszett otthonok (önéletrajzi kisregény)
• 1947 — Kettős örvény (verseskötet)
• 1948 — Római pillanat (verseskötet)
• 1955 — Hét tenger éneke (versfordítások)
• 1956 — A teremtett világ (válogatott verseskötet)
• 1957 — Nehéz szerelem (regény)
• 1957 — Trisztán (dráma) (Illés Endrével)
• 1958 — Évek és művek (esszék)
• 1959 — Angliai utazás (útirajz versfordításokkal – Nagyvilág, szeptember)
• 1960 — Rapszódia egy őszi kertben (verseskötet)
• 1961 — Egy szerelem három éjszakája (musical) (Hubay Miklóssal és Ránki Györggyel)
• 1962 — Római rablás (verseskötet)
• 1963 — Rendetlen bűnbánat (dráma) (Illés Endrével)
• 1964 — Nehéz szerelem (regény)
• 1965 — Földalatti nap (verseskötet)
• 1967 — A félbeszakadt nyomozás (regény)
• 1969 — Nem számít (verseskötet)
• 1969 — Megközelítések (esszék)
• 1970 — Mit akar ez az egy ember? (összegyűjtött versek)
• 1972 — A kimondhatatlan (válogatott versek)
• 1974 — Az ismeretlen Isten (összegyűjtött esszék)
• 1975 — Önarckép a hetvenes évekből (új összegyűjtött versek)
• 1978 — Vonzások és választások (esszék)
• 1981 — Mért vijjog a saskeselyű? (regény)
• 1983 — Ráérünk (verseskötet)
• 1987 — Igen is, nem is (esszék)
• 1990 — Szentendrei elégia (verseskötet)
• 1990 — Válogatott versek
• 1991 — Azután (regény)
• 1992 — Feloldozás (regénytöredék, Holmi, április-május)

 

Műfordításai 

• Francois Villon: Nagy testamentum (1940)
• Guillaume Apollinaire: Válogatott versei (1940 Radnóti Miklóssal)
• Corrado Alvaro: Az erős ember (1940)
• Angol barokk líra (1943)
• Francis Carco: Szerelmem, Párizs (1943)
• Margaret Mackay: Virágzik a lótusz (1943)
• John Steinbeck: Lement a hold (1945)
• Aldous Huxley: És megáll az idő (1946)
• Somerset Maugham: Akkor és most (1947) — Életem (1948)
• Shakespeare: VI. Henrik 1. rész - III. Richárd - IV. Henrik 1-2. rész - Minden jó, ha vége jó - A velencei kalmár (1948) - Antonius és Kleopátra (1955) - V. Henrik (1981)
• Jean Racine: Berenice (1949)
• Friedrich Schiller: Ármány és szerelem (1950) - Don Carlos (1955) - Tell Vilmos (1952)
• Moliere: Tartuffe (1951) - A nők iskolája (1952)
• Bertolt Brecht: Koldusopera (bem. 1945, átdolg. 1961)
• Borisz Lavrenyov: Leszámolás (1953)
• Charles és Mary Lamb: Shakespeare-mesék (1955)
• Anatole France: Lúdláb királynő - Nyársforgató Jakab meséi (1953) - Emberi szomorújáték (1954)
• William Makepeace Thackeray: Hiúság vására (1950) - A nagy Hoggarty gyémánt - Henry Esmond története (1952) - A virginiai testvérek (1962)
• Theodor Fontane: Effi Briest (1954)
• Johann Wolfgang Goethe: Vonzások és választások (1949)
• Daniel Defoe: Moll Flanders (1956)
• Lion Feuchtwanger: Goya (1956)
• Eugene O'Neill: Boldogtalan hold - Egy igazi úr - Utazás az éjszakába (1960)
• John Webster: Amalfi hercegnő (1961)
• Ben Jonson: Volpone (1961)
• Maurice Maeterlinck: A kék madár (1961)
• Saint-John Perse: Bóják (1963)
• Tennessee Williams: Amíg összeszoknak (1964)
• Peter Weiss: A vizsgálat (1966) - Hölderlin (1973)
• T. S. Eliot: Versek - Gyilkosság a székesegyházban - Koktél hatkor (1966)
• Christopher Fry: Vénusz átvonul (1966)
• Tom Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott (1967)
• Kavafisz: A barbárokra várva (1968 - Somlyó Györgygyel)
• Nelly Sachs: Izzó rejtvények (1968 - Görgey Gáborral)
• Robert Bolt: Kinek se nap, se szél (1969)
• Barry England: Neveletlenek (1972)
• G. B. Shaw: Brassbound kapitány megtérése (bem. 1973)
• II. Rákóczi Ferenc: Emlékiratok (1948, átdolg. 1978)
• John Ford: Kár, hogy kurva (1984)

 

Díjai 

• Baumgarten-díj (1948)
• József Attila-díj (1951, 1956, 1961)
• Kossuth-díj (1962, 1985) 

Vas István születésének 100. évfordulója alkalmából 2010. november 1-től 2011. január 22-ig volt megtekinthető a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont földszintjén az a tárló, amelyben Vas István néhány személyes tárgya mellett a neki dedikált könyvek is kiállításra kerültek. A tárlatot Rózsáné Szarka Veronika állította össze. 

                                          Forrás: Lib.hu - Katilla Film | Időpont: 2011. január 24. | Hossz: 00:05:59 | Bitráta: 800 kbps

 Képek forrásai:

1. kép: Fortepan / Hunyady József

2. kép: Fortepan / Hunyady József

3. kép: Fortepan / Hunyady József

4. kép: Fortepan / Hunyady József