Nagyon szeretem a verseket. Számomra mindig ünnepi élmény művészek avatott előadásában verset hallgatni, de a mindennapok erre alkalmas perceiben is élvezet verset olvasni. Akár otthon karosszékben vagy elalvás előtt, akár a szabadban vagy a vonaton. Úgy érzékelem, számunkra, magyaroknak hagyományosan különleges jelentősége van a költészetnek. Ez talán nem is véletlen, hiszen mi eleve meglehetősen bensőséges érzelmi viszonyban állunk anyanyelvünkkel, fogékonyak vagyunk a nyelvi játékokra, s még ma is jellemző, hogy a kamasz fiatalok verselnek. Ami pedig a nyilvánosságot illeti, ugyancsak más kultúrákhoz viszonyítva feltűnhet kifejezett verskultuszunk, amely már az óvodától és az iskolai memoriterektől kezdve hagyományosan az ünnepi alkalmakon, a szónoki beszédek szinte kötelező idézetein át a versmondó versenyekig, sőt az énekelt, megzenésített vers manapság különösen népszerű műfajáig terjedően megnyilvánul.
A világirodalmi líra gyöngyszemeit még legnagyobb költőink tolmácsolásában is van szerencsénk magyarul élvezni. De vajon fennáll-e és elvárható-e ez a magas művészi színvonal az ellenkező irányú fordítások esetében is? Milyen fordítások születtek, mely verseinket próbálták többen is más nyelveken megszólaltatni? S hogyan fogadták ezeket? Egyáltalán hogyan cseng és fest egy ismert vers más nyelven? Mennyiben ismerhetünk rá?
Ez a könyv két nyelv, a német és az olasz tükrében, gazdag költészetünk néhány csúcsteljesítményének példáján, különféle szempontok kiemelésével tárja fel az eredeti magyar mű és több átültetésének szembesített viszonyát. Egyfelől annak tudatában, hogy a nyelvek és kultúrák eltérő hangzó és képalkotó eszköztárral rendelkeznek, másfelől azzal is számolva, hogy az ennek megfelelően átváltozó versszöveget befogadó idegen közeg olvasói a maguk mindenkori lírai hagyományaik és ízlésviláguk által meghatározott elvárások szerint tarthatják szépnek, egyáltalán elfogadható versnek az átköltést. A fordítások megítélésében tehát nekünk sem csak a tartalmi-formai hűséget kell számon kérnünk, hanem a másik nyelven és kultúrában való helytállást is.
Ha pedig még „tükör által homályosan” is elemi erővel átüt egy-egy költemény egyedisége, a külföldi olvasóban felélesztheti a vágyat egy remekmű eredetiben történő teljes élvezete után. Miként a szerző erre is utal a könyv végén, voltak, vannak és lesznek még olyanok is, akik már csak ezért is szeretnének megtanulni magyarul és otthonossá válni a magyar kultúrában. A fordítások tükrében a magyar versbarátok pedig új, még mélyebb szépségeket fedezhetnek föl ismertnek tartott költeményeink eredetiségében.
A könyvajánló a PTE Egyetemi Könyvtára által a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban 2013. november 11-én hétfőn, 15 órakor megnyílt "MindenKép(p)en Olvasunk!" című olvasást népszerűsítő fotókiállításra készült!
Engedélyezi, hogy összegyűjtsük és felhasználjuk az adatait, ezáltal személyre szabhassuk az Ön számára nyújtott szolgáltatásainkat?
Állítsa be az Ön számára elfogadható viselkedési módokat vagy látogassa meg e célból létrehozott bővebb információt tartalmazó oldalunkat, hogy tájékozódjon a lehetőségeiről!