Spiró második regénye a modern magyar irodalom egyik mesterműve: színházi regény, politikai kalandregény, hermetikus regény egyben. A könyv megjelenésekor harmincöt éves szerző oly alapossággal beleásta magát a 18-19. századi lengyel kultúra világába, hogy a legapróbb részletekig hitelesen mutathatta be az orosz politikai befolyás ellen hadakozó lengyel színház sajátos - szerelmekkel, intrikákkal, árulásokkal, gyanús politikai játszmákkal áthatott - belvilágát. A könyv történelmi hátterét az Oroszországhoz tartozó, korlátozott önállósággal rendelkező Lengyel Királyság viszonyai alkotják. Spiró könyve politikai allegóriaként is olvasható: az orosz befolyás alatt működő, önmagának autonómiát hazudó kisállam vergődésében szinte lehetetlen volt nem felismerni a szovjet érdekszférához tartozó akkori Magyarország sajátos világát.

Spiró dramaturgiai megfontolásokból olykor módosított a könyv alapjául szolgáló tényeken, sodró lendületű, fordulatos ugyanakkor kivételes gondolatisággal és iróniával átszőtt nagyregényt alkotva. Wojciech Bogusławski a lengyel színháztörténet legendás alakja visszatér Varsóba, hogy újra életre keltse a kulturális vákuumban vergődő, tetszhalott lengyel színjátszást. Célja érdekében mindent feláldoz, barátait, magánéletét, családját – mindenen átgázolva, mindenkit kizsákmányolva, árulást árulásra halmozva olyan előadások sorozatát hozza létre, melyek témája a kelet-európai irodalom örök paradoxonja: az írástudók és a hatalom ellentmondásos kapcsolata. Bogusławski egy napon ráeszmél, hogy az előadásairól X. úr neve alatt megjelenő színikritikákat a lengyel politika befolyásos szereplői írják, egyszerre üzengetve egymásnak, illetve a mind áttekinthetetlenebb politikai és színházi játszmákba belebonyolódó Bogusławskinak. A hős – ahogy Spiró nevezi: a Mester – természetesen minden játszmát elveszít; egyrészt ez felel meg a történelmi realitásoknak, másrészt Bogusławski addig manipulálja környezetét és társulatát, míg a színházként megrendezett politika, és a politikaként megrendezett színház útvesztőjében bolyongva fel nem őrli saját művészi és emberi hitelességét-identitását. „Spiró [...] mintegy hat és félszáz oldalon keresztül, fejezetekre tagolás nélkül mesél biztos hangvétellel, magas intellektuális feszültséggel, lebilincselően érdekes dolgokról. De ez csak azért lehetséges, mert van miről mesélnie, van mondanivalója, van anyaga hozzá, mert a felvett problematika csak ilyen távon futja ki formáját” – írta Az Ikszek megjelenése után a nagyszerű kritikus és zenetörténész, Fodor Géza.

 

A könyvajánló a PTE Egyetemi Könyvtára által a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban 2013. november 11-én hétfőn, 15 órakor megnyílt "MindenKép(p)en Olvasunk!" című olvasást népszerűsítő fotókiállításra készült!