Hatalmas hegyek, aranytetős kolostortok és szélben lobogó imazászlók. A nyugati emberek számára Tibet egy misztikus és rejtélyes ország az örök hó birodalmában. Varázsa sok embert, közöttük engem is megbabonázott. Ma már közel sem olyan elérhetetlen, mint Heinrich Harrer korában. A könyvtárak polcain mindenféle műfajban megírt műveket olvashatnak a Tibet után érdeklődők. Én először a Hét év Tibetben című filmet láttam, és a könyvet csak utána olvastam el. Sokan úgy gondolják, hogy a filmek nem tudják visszaadni a könyvekben leírtakat. Szerintem a Hét év Tibet című filmre is ez igaz. A történetet a rendező kissé hollywoodiassá tette, de kétségtelenül egy gyönyörű alkotás, és segít a nyugati embereknek Tibet sorsát megérteni.

A könyv olvasása számomra hatalmas élmény volt. Szó szerint alig bírtam letenni. Heinrich Harrer a második világháború kitörése előtt vett részt egy Himalája expedíción, de háború miatt az angolok letartóztatták. Több társával együtt sikeresen megszökött. Több éven keresztül bolyongott a Tibeti-fennsík területén. Ez idő alatt megtanult tibetiül. Majd társával, Peter Aufscnaiterrel elértek Lhászába, ahol a társadalom befogadta őket. Mi több, Harrer a dalai lámával is barátságot kötött. Az író saját személyes tapasztalatait, élményeit osztja meg az olvasóval. Megismerhetjük a tibetiek mindennapjait, életét, és hogy a buddhizmus milyen mélyen irányítja sorsukat.

A könyv egy olyan országot mutat be, amely ma már nem létezik. Hiszen a független Tibetet a kínaiak elfoglalták, és évezredes kultúrájának elpusztítására törekedtek. A tibetiek szétszóródtak a világban, sokan Indiába menekültek, közöttük a dalai láma is, aki ma Dharamszalában él.

Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki nyitott a keleti világok megismerésére.

 

 

(Forrás: Vojcsik M. Johanna, a Janus Pannonius Gimnázium tanulója)