Marcsira nemcsak a mindennapi munkában számíthattunk, hanem a könyvtár nagy változásainál is aktív szerepet vállalt. Részt vett a 2006-os és a 2019-es költöztetésben, amikor hatalmas feladat hárult ránk. Fejében ott volt az egész állomány: tudta, honnan kell elővarázsolni egy-egy keresett könyvet, tervet vagy segédletet. „Várjon csak!” mondta és mindig készségesen segített a hallgatóknak és a kollégáknak. Ő volt a könyvtár egyik csendes, de annál fontosabb fogaskereke, aki nélkülözhetetlen része volt a működésünknek.
Ahogyan az lenni szokott, az ilyen emberek munkáját sokszor természetesnek vesszük, és csak akkor döbbenünk rá, milyen nagy szerepet játszottak, amikor már nincsenek velünk.
Ma, több mint harminc év után, nehezen tudjuk elképzelni, hogy nélküle kell folytatni a mindennapi feladatokat. Nem szerette ha fényképezik, de azért kerestünk egy képet, amin pont olyan, ahogy mi emlékszünk rá... mindenttudó mosollyal ül a pult mögött.
Marcsi, köszönjük mindazt, amit mindannyiunkért tettél! Nyugodj békében!
