Hatodikos-hetedikes lehettem, amikor egy délután kézbe vettem Rejtő Jenő (vagy ha úgy tetszik, P. Howard) A tizennégy karátos autó című művét. Nem tudtam letenni, azon a délutánon végigolvastam. Közben többször hangosan nevettem (ami egyébként nem szokott olvasás közben előfordulni velem). Utána persze elolvastam a könyvtárban meglévő összes Rejtő-könyvet. Még az Utolsó szó jogán címűt is, pedig az egyáltalán nem vidám. (Az után meg azzal nyúztam a szegény könyvtáros nénit, hogy valami Rejtőhöz hasonló könyvet adjon. „Olyan nincs!” – mondta, de némi gondolkodás után adott egy Moldova elbeszéléskötetet. Azóta ő is a kedvenceim közé tartozik.)
Nagyon kellemes meglepetésként ért, hogy a lányomnak a gimnáziumban kötelező olvasmány volt A tizennégy karátos autó. De nem tetszett neki! Nagy szenvedések közepette küzdötte magát oldalról oldalra. Később olvastam egy tanulmányban arról, hogy miért nem értékelik a nők Rejtőt. Az előzmények után hittem is neki, míg fiatal kolléganőm, e fénykép készítője nem mondta, hogy neki is kedvence ez a regény.
Az első találkozás óta többször is olvastam az összes Rejtő-művet. De még mindig „lelki kábítószerként” használom: ha teljesen ki akarok kapcsolni, előveszem egy regényét. Elkezdem olvasni és megszűnik körülöttem a világ. Közben néha még mindig hangosan fel-felkuncogok...
A könyvajánló a PTE Egyetemi Könyvtára által a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban 2012. november 21-én szerdán, 14.30 órakor megnyílt "MindenKép(p)en Olvasunk!" című olvasást népszerűsítő fotókiállításra készült!
Engedélyezi, hogy összegyűjtsük és felhasználjuk az adatait, ezáltal személyre szabhassuk az Ön számára nyújtott szolgáltatásainkat?
Állítsa be az Ön számára elfogadható viselkedési módokat vagy látogassa meg e célból létrehozott bővebb információt tartalmazó oldalunkat, hogy tájékozódjon a lehetőségeiről!