Gyakran jó együtt „pörögni” a világgal, jó megtapasztalni az élet vad, energikus áramlá-sát, de vajon mi történik velünk, ha lelassulunk, és a száguldás helyett a csendesen, meg-fontoltan ballagó idő mellé szegődünk sorsunk országútján? Mi történik, ha mindezt tág-ra nyitott lélekkel tesszük, és hagyjuk, hogy szabadon belénk szivárogjon – legyen bár édes vagy keserű, simogató vagy fájdalmas –, amivel bandukolásunk során találkozunk? Milyen emberekké válunk ezáltal? Netán kitett idegenként magunkra maradunk, eltéve-dünk egy álmosan sivár, vagy éppenséggel ellenséges vidéken? Nos, kiderül, hogy nem süket egyhangúságba, nem is a magány felőrlő, beszippantó mozdulatlanságába csöppe-nünk bele, hanem – hazaérkezünk.
Oda, ahol bár sohasem hallott, ám mégis érthető nyelven kezd el beszélni hozzánk – szigorú, de megbocsátó igazságokat tanítva – egy másik világ, amit eddig észre sem vet-tünk elzúgó életvonatunk utasaként. Állítólag szeretett ősök távoli földjére lépve fogja el az embert egy sajátos déja vu érzés: már jártam itt valamikor. Fekete István regénye va-lami hasonló élményt nyújt elfeledett és hiányzó önmagunk keresése során.
A könyvajánló a PTE Egyetemi Könyvtára által a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban 2012. november 21-én szerdán, 14.30 órakor megnyílt "MindenKép(p)en Olvasunk!" című olvasást népszerűsítő fotókiállításra készült!
Engedélyezi, hogy összegyűjtsük és felhasználjuk az adatait, ezáltal személyre szabhassuk az Ön számára nyújtott szolgáltatásainkat?
Állítsa be az Ön számára elfogadható viselkedési módokat vagy látogassa meg e célból létrehozott bővebb információt tartalmazó oldalunkat, hogy tájékozódjon a lehetőségeiről!