Radnóti Miklós e sorait mondogatom magamban ha csodálatos szülővárosom bármikor eszembe jut. Ezek a szavak kavarognak bennem akkor is, ha Bátaszéknél rákanyarodok az 55-ös útra, ahonnan már tényleg csak egy ugrás Baja. Radnóti pontosan azokat az érzéseket fogalmazta meg, amelyeket a saját szavaimmal nem tudnék kifejezni.  Nehéz leírni, hogy mi-minden hatalmába kerít, amikor Major Máté: Egy ​gyerekkor és egy kisváros emléke című könyvét újból és újból elolvasom. A Sugovica parti város 1904-1922 közötti hangulatáról, épületeiről, az ezekkel szoros kapcsolatban álló, főként polgári, családok életéről és szokásaikról szól a könyv. A ferenc-józsefi békeidők utolsó éveiben készített „pillanatfelvétel” érdekessége, hogy a szereplők leszármazottai jó ismerőseink voltak és a benne rögzített értékek, fények még évtizedekig jellemzők voltak a településre. Ezért is volt alkalmas Baja, hogy olyan filmeket forgassanak itt, mint a Pacsirta (1965), az Aranysárkány (1966), a Hatholdas rózsakert (1978).

Az általános iskola ahol – akárcsak a könyv szerzője – nyolc éven keresztül koptattam a padokat kívülről-belülről megőrizte formáját és hangulatát. A berendezése pont olyan volt, mint amely a könyvben szerepel, csak az utcát – amelyre ablakai néznek – nevezték el közben Szamuely Tiborról, de bizton állíthatom, hogy mindenki a korábbi Szent Antal utcaként emlegette.

Major Máté építész volt, így a város épületeit a szakember szemével is láttatja. A sok elhibázott átalakítás ellenére – melyekre könyvében felhívta a figyelmet –, Baja kedves és szeretetre méltó tudott maradni. A 80-as évek elején aztán, ki tudja milyen okból, a városképet több helyen végérvényesen „sikerült” elrontani. Eltűnt a Déri-kert aranyhalas medencéje, a Jelky András szobor körüli park, a Vörösmarty Mihály utcai boltok illatukkal, hangulatukkal, és néhány girbe-gurba utcácska, melyek mind-mind üzentek valamit...

Nem kímélte meg ez a változtatás a Baja legpatinásabb, platán sorral ékes Szent Antalról elnevezett utcáját sem, ahol a most bemutatott könyv borítóján szereplő ház – valamilyen csoda folytán – még mindig áll. Ezt kerestem fel, és bejárati kapujának kilincséhez támasztottam a sok-sok éven át hőn áhított és végül tényleg kalandos úton birtokomba került könyvet, hogy megörökíthessem magunkat a Mindenkép(p)en olvasunk kiállítás számára.

Dr. Gracza Tünde

PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Pekár Mihály Orvosi és Élettudományi Szakkönyvtár vezetője