Nagyon nehéz volt a választás… Arra a regényre estt a választásom, amely elvarázsolt, kirepített a minket körülvevő világból. Elsőként a szerzőről a legfontosabbak: német újságíró, aki öt-öt évet töltött a Stern magazin tudósítójaként az Amerikában, illetve Kelet-Ázsiában. A Burmában játszódó történethez tehát volt ideje és elszántsága anyagot gyűjteni.

Varázslat, misztikum, mesevilág, bölcsességgyűjtemény…. ezek a magasztos kifejezések sem fedik le azt, ami az olvasóval történik a befogadás során. Látszólag, egymástól térben és időben távol játszódó események, széthulló mozaikok állnak össze egésszé. Az emberi sorsok bemutatása pedig a fájó mély rétegekig hatol, - mégis nagyon szerethetők a figurák. Azonosulunk az anyával, aki az elsőszülött fiát jobban szereti a másiknál, és az elfoglalt amerikai szingli hölgy útját is elfogadjuk, az ő döntéseivel is megbarátkozunk. Azonban a legizgalmasabb a nemszeretett fiú sorsa, és vállalása: elesett, sérült gyermekek felnevelésére tette fel életét.

A szereplők jellemfejlődése mellett a könyv érzékelteti a keleti filozófiákkal átitatott légkört, a lelassult, letisztultabb életvezetést. Itt elveszik a tárgyak, a szerzés fétise, megjelenik az emberi kapcsolatok, érintések, gesztusok fontossága. Jó ebbe a különös világba elidőzni.

Végül egy idézet a főhős leveléből, ami talán bemutatja azt az atmoszférát, ami a regény sajátja:

„Akit egyszer elhagytak, az örökké magában viseli a veszteséget. Akit soha nem szerettek, az csillapíthatatlanul magában hordja a szeretett társ utáni vágyat.   És akit egyszer szerettek, de elhagytak, az nemcsak az elveszett társ uszályát hordja élete végéig magával, hanem örök rettegésben él, hogy ez megismétlődhet.”

Ezúton is szeretném megköszönni a könyvajánlásokat, barátnőmnek, Kertész Idikónak, aki ennek a könyvtárnak volt dolgozója. Ezt a művet is ő ajánlotta nekem. Remélem másnak is élmény lesz az olvasása.

                                                                                            Bednár Éva 

nyugdíjas tanár