„Olyan világ volt ez, ahol sosem jártam, s mégis mindvégig tudtam, hogy létezik, és ahova bánatomban, zavarodottságomban, rémülten, de reménykedve eltántorogtam. Egy világ, melyről úgy hittem, hogy képes lesz előhozni a bennem élő nőt, miközben visszaváltoztat azzá a lánnyá, aki valaha voltam.”

De vajon mi is érdekes abban, hogy valaki három hónapig túrázik a vadonban?

Cheryl, huszonévesen, egy túrakönyv alapján vág neki a Pacifikus Túraösvénynek, egyedül, hogy édesanyja halálát és azon lelki sérüléseket, melyeket ez a trauma okozott, feldolgozza. A könyv nem kimondott zarándokkönyv, hanem egyszerre egy igazi és egy belső utazás, melyet az olvasó végig követhet az oldalakon át, megismerve Cheryl életében elkövetett hibáit, és döntéseit, amelyek odáig vezettek, hogy elhatározta egyedül járja végig az 1800 mérföldet, hogy visszavegye életének irányítását saját maga kezébe. Ez viszont csak akkor sikerülhet, ha az ember megbocsájt magának, és feldolgozza a veszteségeket melyek érték.

Számomra a legjobb az egész könyvben, hogy szívbe markolóan őszintén szól az olvasóhoz. Leírja a testi és lelki szenvedés minden fázisát, ami a saját magának való megbocsájtáshoz vezet, amit útja során szép lassan elér.

A Vadon tipikusan az a könyv, mely után mindenki felkanpá a saját Szörnyetegét, és neki vágna egyedül a vadonnak! 

Varga Szilvia

IT services Hungary, Service Desk Agent