’A később oly sok dicsőséget szerzett énekkar szervezése 1929 novemberében kezdődött: a ferencesek fiatal és jóképességű kántorának, Agócsy Lászlónak a hívó szavára közel 50 dalos december 8-án megalakította a Szeráfi Kórust.

Az énekkar szabad szellemére jellemző volt az a tény, hogy a társadalmi hovatartozás és a származás nem számított, a kórusban csak egy dologgal lehetett belépőt és később tekintélyt kivívni, mégpedig a jó hanggal, a kitűnő zenei képzettséggel. A dalárdába tömörülő idősek és fiatalok, férfiak és nők mind elkötelezettek voltak a magyar dal ügye iránt. Az énekkar heti három próbát tartott, minden vasárnap énekelt az istentiszteleteken, emellett pedig sűrűn tartottak hangversenyeket, mivel a város legnevesebb szólistái, zenekarai, énekkarai szívesen léptek föl a Szeráfi Kórussal.

   Célként tűzték maguk elé az egyházi és világi zeneirodalom legnagyobb alkotásainak és apró gyöngyszemeinek éneklését, a kórusmuzsika legújabb irányzatainak megkedveltetését. A betanításban kiváló orgonisták segítették a karnagyot: Szentkereszti Elemér, Sass Dezső, Halász Béla, Horváth Mihály, Laky György. Adtak templomi hangversenyeket jótékony célra is. A nagyhírű fővárosi Cecília Kórussal együtt is szerepeltek ebből a célból.
Évente visszatérő programjuk volt a Cecília-napon adott hangverseny, részint a Ferenceseknél, részint a Székesegyházban. Műsorukon egyházi népénekek, gregorián dallamok, motetták, klasszikus és romantikus kórusművek szerepeltek. Emellett természetesen fölvették repertoárjukba a Kodály és Bartók által megkezdett és Bárdos által folytatott népdalkincs-feldolgozás megszólaltatását.

Missziójuknak tekintették pécsi szerzők műveinek bemutatását is. Ennek keretében adták elő
Sass Dezső: Szent Ferenc naphimnusza és Horváth Mihály: Szent Ferenc miséje c. alkotását, melyeket Kocsis László pécsi költő verseire írtak.

   A nevezetes hangversenyeik közül meg kell említeni elsőként az 1933, 1936, 1938. évi ünnepi játékokon való föllépéseiket, melyeken a város muzsikusaival, dalosaival együtt részt vettek Pierné: Gyermekek keresztes hadjárata és Liszt: Missa Solemnis c. alkotásának előadásában.
1934. június 22-én a rádióban léptek föl, ezt egy hatvani koncert követte. A zászlószentelésre 1935. június 10-én került sor, amelyen Kodály és Bárdos műve is fölcsendült. A dalárda első nagy sikerét 1936. június 26-28-án érte el: a szombathelyi országos dalosversenyen első díjat nyertek, emellett megkapták Nyíregyháza vándordíját is! Országos tekintélyükre jellemző volt, hogy 1937. május 27-én a Bárdos Lajos vezette Budai Cecília Kórussal adtak közös hangversenyt a színházban. Ezt követően írta a Pécsi Napló:

„Bárdos Lajos és Agócsy László képességekben és célkitűzésekben egyvágásúak, de ugyancsak egyvágásúak abban a haladó törekvésben is, hogy a tradíciók ápolása mellett a jövő zenéjének értékelésével egyengetik útját a mai karirodalomnak, melyben Kodály és Bartók törekvések az iránymutatók…”

Az 1938-ban megrendezett székesfehérvári országos dalosversenyen is sok hívet szereztek maguknak a díszhangversenyen való fölléptükkel. Nem csoda tehát, ha az országos dalosszövetségtől még ez évben kulturális díjat kaptak 10 évi kiemelkedő munkájukért! Bemutató hangversenyükkel részt vettek az 1939-es kassai és az 1940-es győri dalosversenyen, és mindenütt elismerést arattak!

   A pécsi és baranyai föllépéseiken mutatták be például Poldini: Csipkerózsika, Vasorrú bába, Hamupipőke c. meseoperáit - gondolva a gyermekközönségre is.

A világháború évei alatt Agócsyt többször helyettesítette Horányi Lukács tanár, gordonkaművész, az újrakezdésre 1945 szeptemberében került sor. Az 1949-cel kezdődő változások ideiglenesen megszüntették az énekkart. Az 1957-es kibontakozás után újra megkezdték működésüket, de a megváltozott körülmények miatt 1959. május 10-én megszűnt a kórus. Az alakulás évfordulóján, 1979-ben tartottak ismét összejövetelt a régi kórustagok. Fölidézték ekkor azt az 1934. december 30-i koncertet is, amikor Bárdos: Harmonia Sacra c. művét maga a szerző vezényelte, és ezt követően ezt írta a Dunántúl kritikusa:

 „A kórus kitűnően fejlődik… Különösen szépen és újszerűen érvényesült a férfikar erőteljes, sötét tónusa. Agócsy László karnagy most már évekre visszamenő derék munkájának úgy látszik, hogy lassan iskolája lett!”

Ez a megnyilatkozás jellemezte legjobban az énekkar színvonalát, amely nagy szerepet töltött be a két világháború között Pécs zenei életében”

Vargha Dezső

levéltáros

Forrás: (Dunántúli Napló, 1986. március 14.)

 https://library.hungaricana.hu/hu/view/DunantuliNaplo_1986_03/?pg=133&layout=s

A Pécsi Szeráfi Kórus kottagyűjteménye a Pécsi Tudományegyetemen

A nyomtatott, részben kéziratos lapkotta gyűjteményt Ivasivka Mátyás, a Nagy Lajos Gimnázium egykori énektanára, karnagya ajándékozta a Művészeti Kar Könyvtárának.

A gyűjtemény zenetörténeti, helytörténeti szempontból is rendkívül jelentős, minden darabja védett. A kották elérhetők a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Művészeti Kar Könyvtárában.