Ormos Máriának az elsősorban a XX. század első felének magyar és európai történetével foglalkozó munkái nemcsak a történészek, de nagyon széles olvasóközönség körében is ismertek és kedveltek itthon és külföldön egyaránt. Legutóbbi könyve minden bizonnyal sokak számára meglepetést keltett, hiszen a mű Ágoston Péter életpályáját dolgozza fel. „Alig találkoztam emberrel, aki tudta volna, hogy ki volt Ágoston Péter.” – ezzel a meg-jegyzéssel indul a szerzői bevezető. Ez valóban így is van, noha Ágoston Péter jogtudósi működése – legalábbis alapjaiban – ismert, különösen a munkajoggal foglalkozók előtt.

Még az Ágostont kissé alaposabban ismerő munkajogász közönséget is meglepte azonban Ormos Mária könyvének témaválasztása, és éppen ezért nagy érdeklődéssel olvastuk a be-vezetést, amely igyekezett rávilágítani a szerző indokaira, elsősorban azokra, amelyek a szerző személyes indíttatását (nem elsősorban történész-kutatói motivációit) tárják fel. Ormos Mária számára a „különleges ok, amiért érdemes Ágoston Péterrel foglalkozni, hősünk személyiségében rejlik.” E személyiség meghatározó jegye a „kategorizálhatatlanság”, a „doktrina-hiányból fakadó szellemi nyitottság” és az, hogy Ágoston korának egyik legmesszebb látó, szuverén és kivételes gondolkodója volt.

A szerző érdeklődése természetesen elsősorban politika- és eszmetörténeti. Az Ágoston-iratanyagra támaszkodva olyan életrajzi adatokat (is) közöl, amelyekkel eddig nem talál-kozhattunk, még az Ágostonnal egyébként foglalkozó irodalomban sem. A mai viszonya-ink között már rövidnek mondható életpálya lélegzetelállító fordulatokkal, meghökkentő helyzetekkel teli. Ormos Mária, a korszak kétségtelenül meghatározó kutatója biztos tollal helyezi Ágoston pályáját és eszmeiségét a huszadik század első évtizedei történelemformá-ló eseményeinek kontextusába. A leginkább lebilincselő, mondhatni regényes időszak az 1918 októberének végén kezdődő, amely Ágostont a politikusi karrier felé „taszítja”. E kar-rier záró fejezete az 1920 utolsó napjaiban – hosszadalmas és ellentmondásokkal terhes büntetőper végén – kihirdetett halálos ítélet (Ormos Mária szerint: „furcsa” ítélet, amely nem ítélet.)

Ormos Mária lebilincselő intellektuális élményt nyújtó munkája minden bizonnyal lökést ad Ágoston Péter feledésbe merült jogtudományos tevékenysége feldolgozásának. Ágos-ton rövid, ám – miként a korszak – fordulatokban gazdag élete regényt is inspirált (Aszta-los Sándor: Nincs kegyelem. Temesvár, 1929).

A könyvajánló a PTE Egyetemi Könyvtára által a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban 2012. november 21-én szerdán, 14.30 órakor megnyílt "MindenKép(p)en Olvasunk!" című olvasást népszerűsítő fotókiállításra készült!