A fülszövegekben gyakran túloznak a művekről a jobb marketing miatt, de szerintem most igazat írtak. „Zusak könyve már most klasszikus: megható, elgondolkodtató, felejthetetlen.”

A történet Németországban, a második világháború idején, Lieselről, egy német kislányról és a környezetében élőkről szól. Olvashatunk benne szeretetről, barátságról, bátorságról, családról, gyűlöletről, szerelemről, háborúról, halálról, emberségről, embertelenségről, éhezésről, boldogságról... A perspektíva szokatlan, mivel az eseményeket a Halál szemszögéből ismerhetjük meg. Ebből a könyvből azonban kiderül, „még a halálnak is van szíve.” A kegyetlen világban is akadnak apró örömök, amelyek miatt érdemes élni. Ilyen Lieselnek (és nekem is) az olvasás, egy új regény szereplőinek és történetének megismerése. Ez nem a háború szörnyűségeit és borzalmait bemutatni vágyó könyv, de elkerülhetetlen, hogy néhol felzaklassa az olvasókat, hiszen beleláthatunk az emberek háborús hétköznapjaiba. A legkedvesebb szereplőm Liesel nevelőapja, Hans Hubermann, akinek a becsületessége, a humora, a zeneszeretete, a kedvessége és a bátorsága igazán szeretetreméltóvá teszi, és bizonyítja, hogy ebben a korban is lehetett példaként élni. Erről a könyvről lehetne sok mindent írni, de szerintem inkább olvasni kell! Szóval ülj le egy kényelmes fotelbe, vagy feküdj le az ágyadra, készíts be papír zsebkendőt, és kezdd el! Amilyen hosszú, olyan jó. Bár a filmet előbb láttam, mégsem tudtam letenni a könyvet. Valahol majd rábukkansz: „Olvasd a könyvet! Mosolyogj!”