Markó Béla erdélyi költő, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség legismertebb politikusa, volt miniszterelnök-helyettes. Írásai egy székely européer 1980 és 2011 között keletkezett gondolatait tartalmazzák. Erdély: román és magyar közös hazája. „A különlétek együttléte.” Székely, magyar, transzszilván, erdélyi román. Rengeteg identitás együttese és ellentéte.

Az 1989-90-es kelet- közép-európai politikai fordulat nem hozta el a kisebbségek helyzetének várt mértékű javulását. De nem szabad újabb határrevíziókban gondolkodni. Mert ez a tarka etnikai-kulturális mozaik csak valami nagyobb egység, az Európai Unió részeként haladhatja meg 20. századi múltja zsákutcáit.
Ha Magyarország virágzik, ha működő gazdaságot és követendő parlamentarizmust épít, ha az anyaországban tanuló határon túli magyar fiatalok a jó példát vihetik haza, az Erdélynek, Romániának is jó. Ha Magyarország a maga demográfiai deficitjét nem a kisebbségi magyarokkal akarja pótolni, hanem hozzásegíti őket, hogy szülőföldjükön állhassanak helyt, az mindenkinek jó. Ha Budapest támogat, és nem diktál, nem megoszt, az erősíti a kisebbséget. Hogy Bukarestben, Pozsonyban, Belgrádban a politika eszközeivel élve tehessen nyelvhasználati, kulturális, netán autonómia törekvéseiért. Ezáltal még hasznosabb szereplője lehet a kialakítandó, erős civil társadalomnak. A jövő nyitott. Összmagyar összefogással, következetes türelemmel sok minden elérhető.
A szlovákiai nyelvtörvény valódi veszélye, hogy követőkre találhat. Ha a toleráns szlovák megérti a toleráns magyart, esetleg magyarul is, szlovákul is, miből fog táplálkozni a nemzetállam már anakronisztikus eszméje?
A trianoni döntés hamis útra terelte mind Magyarországot, mind a szomszéd népeket. Visszavenni vagy megtartani az elcsatolt területeket ma már nem cél. Az Európai Unió virtuális határai közepette ez nem működik. Irredenta gyűlölködés helyett a jelen feladata etnikai többség és kisebbség számára egyaránt a „társnemzet” ideájának megvalósítása. Jó példa a magyar és román érdekek hosszas tárgyalások utáni összeegyeztethetőségére az aradi Szabadság-szobor története. Központi alakja Hungáriát szimbolizálta, ezért a szobrot 1923-ban lebontották. A kormányon lévő RMDSZ elérte, hogy újból felállítsák. És ugyanazon köztéren egy román diadalív is helyet kapott. A szembenállást oldó közös tér (a „vagyonközösség”) a jövő. És ez Európa jövője is, az identitások békés együttműködése. A Nyugat nem csak felvevőpiacot nyert a volt szocialista országokkal. Az Európai Unió cserébe a demokrácia intézményeit adta, s ez a kisebbségi jogok kiterjesztésének és védelmének legfőbb garanciája. Mert az egyesült Európában mindenki kisebbségi.