Az elmúlt évek, évtizedek hazai és külföldi orvosi mikrobiológiai tankönyvei eltérő mértékben hangsúlyozták a tárgy mikrobiológiai, laboratóriumi-diagnosztikai és klinikai aspektusait. Bár a szerzők igyekeztek megtartani e tankönyvek hagyományos célját, azaz mikrobiológiai alapokat kívántak nyújtani a medikusoknak, hogy későbbi tanulmányaik során megértsék a fertőző betegségek klinikumát, járványtanát, a kezelési és megelőzési lehetőségek (vagy azok hiányának) miértjét, szándékuk a hangsúlynak az utóbbi terület, a klinikum felé való eltolása volt. Miután manapság egyre elfogadottabb itthon is, hogy az etiológiai diagnózis, a kezelési terv a klinikus és mikrobiológus együttműködésének eredménye, ebben is szerettek volna segítséget nyújtani a jövő gyakorló orvosainak.

Igyekeztek tehát a fenti célokat úgy elérni, hogy az egyes kórokozók tárgyalásakor azokat az ismereteket hangsúlyozzák, illetve az információkat arra korlátozzák, amiket a klinikus-mikrobiológus konzultációk során szerzett saját tapasztalataik alapján „valóban jó, ha a klinikus kolléga tud" (pl. Mit várhat el - és mit nem - a klinikus a labortól? Milyen adatokra van a laboratóriumnak szüksége? Mennyi a vizsgálatok időigénye? Azok mennyire megbízhatóak? stb.). Ennek érdekében a könyvben minimálisra csökkent a kórokozók azonosításához szükséges specifikus bélyegek ismertetése. Viszont a célt segítendő, a könyv végére került egy, a legfontosabb fertőző betegségek klinikai mikrobiológiáját tárgyaló fejezet.