Hogyan ismertem meg a Nobel-díjas írónőt egy kanadai film révén, majd az ő novelláit hogyan ismertem fel egy spanyol filmben?

Nos, szeretem, amikor kalandos úton jutok el egy-egy szerzőhöz és fedezhetek fel kapcsolódási pontokat általam kedvelt írók, zenészek, filmrendezők, vagy éppen színészek között. Alice Munro könyveihez is hasonlóképpen kalandos módon, több lépésben jutottam el. 

Isabel Coixet katalán filmrendező két nagyszerű filmjében (Az élet nélkülem - My Life Without Me, 2003 és A szavak titkos élete - La vida secreta de las palabras, 2005) is főszerepet játszott egy számomra addig kevésbé ismert kanadai színésznő, Sarah Polley (sokan a Váratlan utazás gyerek főszereplőjeként emlékeznek rá, de ez a kanadai sorozat az én életemből kimaradt), aki remek játékával felkeltette a kíváncsiságomat, így megnéztem más filmjeit és rendezéseit.

Az Egyre távolabb (Away from Her - 2006) című filmjének forgatókönyvéhez Alice Munro The Bear Came Over the Mountain, magyarul Oda-vissza című novelláját dolgozta fel. Hihetetlen érzékenységgel ábrázolta az Alzheimer-kórban szenvedő főszereplőt és annak férjét, így feltételeztem, hogy a novella is legalább ilyen jól fogja.

Munro elbeszélési módja ezt még felül is múlta. A “kanadai Csehovnak” is tartott írónő könnyed precizitással mutatja be kis emberek nagy érzéseit a hétköznapok tükrében. Elbeszéléseiben alig történik valami, mert nem a konkrét cselekmények fontosak számára, hanem az, ahogyan a szereplői feldolgozzák életük fontosabb vagy éppen jelentéktelenebb eseményeit. Kiváló ismerője az emberi kapcsolatoknak, s ez novelláiban is lépten-nyomon megnyilvánul.

Munro a kortárs történetmesélés mestere - akárcsak Pedro Almodóvar -, így nem véletlen, hogy a híres spanyol filmrendezőt is elbűvölték Munro írásai. Olyannyira, hogy évekkel korábbi olvasmányélményéhez nyúlt vissza, amikor utolsó filmjének forgatókönyvén dolgozott. Így találkozhattam újból Munro elbeszéléseivel. A munrói Juliet-történetek, az Esély, a Hamarosan és a Csend, a Julieta című Almodóvár-filmben (2016) bár jelentősen átdolgozva ugyan, de még felismerhetően életre keltek. Nem is akárhogyan! Almodóvar rendkívülisége abban áll, hogy a lélekről és annak fájdalmas folyamatairól mélyre hatoló alapossággal, mégis hatalmas empátiával képes a film nyelvén mesélni. Ahogy Munro is teszi, a rövidprózába sűrített szavak erejével.

           

Futó Andrea

Spanyol-magyar szakos tanár

Pécsi Kodály Zoltán Gimnázium