Legújabban és még mindig: Márai Sándor: Egy polgár vallomásai. (Debrecen 2011., Heli-kon Kiadó Kft.) Benne vagyok minden ízében. Apámhoz való viszonyommal (ami minden férfiember számára meghatározó), gyermekeim szemében látva, láttatva önmagamat. Hitemben, kultúrám-ban, identitásomban és elkötelezettségemben hazám, városom iránt. Végigélem a Monarchiát, az akkori Magyarországot és az első világháború utáni Európát. A kisvárosi polgári lét gyermekkori és felnőttkori szabadságát és kötöttségeit. A tisztességet, a fegyelmet, az alázatot és a szabad lázadást. Amikor édesapánk szerint „meghúzott a tea”...

És amikor mindennek és mindenkinek helye volt. Értékrend szerinti helye. Elfogadottan, megbecsülten, a természet vagy az Isteni törvény rendje szerinti helye, nem kontraszelektált módon. Megélem az egyetemi évek semmihez sem fogható századelői univerzialitását. A peregrináció hagyományait, a „kreditgyűjtés” hajdani szabadságát és könnyedségét a szabad művészetek viszonylatában, mely bölcsészdiplomához vezet.

Megerősödtem: minden a gyermekkorban dől el. Mármint az, hogy milyen emberek le-szünk. Ezért óriási a felelőssége annak, aki gyermekek közelében él, gyermeket nevel vagy tanít. Vagyis mindannyiunknak, akik létünkkel akarva vagy akaratlanul (jó vagy rossz) példák vagyunk.

Szeretném, de nem tudom újraolvasni. Nincs hátranézés. Az életet is csak egyszer élhetjük. Nincs kudarc, csak tanulság! Sáfárkodjunk!

A könyvajánló a PTE Egyetemi Könyvtára által a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban 2014. november 19-én szerda, 15 órakor megnyílt "MindenKép(p)en Olvasunk!" című olvasást népszerűsítő fotókiállításra készült!

(Forrás: Lengvárszky Attila igazgató, Pécsi Tudományegyetem, Oktatási Igazgatóság)