„Egy művész számára a legbiztosabb helyes út: a helyes út keresése” – vallja Haris László (1943) fotóművész. A Balogh Rudolf-díjas alkotó mindig is a keresők, az új, izgalmas világok felfedezésére törekvők, a határterületeket egymástól elválasztó kerítéseket, sorompókat lebontók közé tartozott. Nem véletlen, hogy neve éppen olyan jól cseng a képzőművészet világában, mint a fotóművészetében, sőt, évtizedeken keresztül elsősorban az előbbi részeként tartották számon.