Egy néhány évvel ezelőtti Villányi Borfesztivál alkalmával döntöttem el, hogy elolvasom ezt a könyvet. Annak idején – talán pont 2011 volt? – ünnepelte fennállásának harmincadik évfordulóját a Korlátolt Felelősségű Társaság, ismertebb nevén KFT, és kisebb nagyobb-koncertekkel készültek az évvégi jubilálásra. Ez volt életem első KFT koncertje, s ez az alkalom keltette fel bennem az igényt, hogy elolvassam Bornai Tibor, a mindig is szelíd-szolid billentyűs visszaemlékezését a zenekar történetéről. 

A kis könyvecskét napok alatt befaltam, hihetetlenül élvezetes olvasmány volt; még annak ellenére is, hogy becsukódós, ragasztott kötés, ami nálam eleve hendikeppel indul. Sok minden kiderül ebből a könyvből a KFT rövid történetén túl; például Bornai stílusából rájöttem ennyi év után, hogy a KFT miért volt fennállása alatt legalább olyan vicces vagy még viccesebb, mint a komplett L’art pour L’art Társulat. Abszurd humor, elképzelhetetlen pihent agyú történetek egy gyermek naivságával és őszinte humánumával megbélelve. A szöveget pedig a szerző mókás, karikatúra-szerű rajzai kísérik. Megéri újraolvasni, fellapozni évente, félévente, vagy akár receptre íratni a nagyvárosi spleen ellen. Éppen ezért, Bornai Tiborral ellentétben, én nem csak azoknak ajánlom, akik bennragadtak a liftben. 

Radnai Dániel Szabolcs

Magyar; mozgóképkultúra és médiaismeret tanár (MA), 2. évfolyam

PTE BTK