Nagyon szeretem a verseket. Számomra mindig ünnepi élmény művészek avatott előadásában verset hallgatni, de a mindennapok erre alkalmas perceiben is élvezet verset olvasni. Akár otthon karosszékben vagy elalvás előtt, akár a szabadban vagy a vonaton. Úgy érzékelem, számunkra, magyaroknak hagyományosan különleges jelentősége van a költészetnek. Ez talán nem is véletlen, hiszen mi eleve meglehetősen bensőséges érzelmi viszonyban állunk anyanyelvünkkel, fogékonyak vagyunk a nyelvi játékokra, s még ma is jellemző, hogy a kamasz fiatalok verselnek. Ami pedig a nyilvánosságot illeti, ugyancsak más kultúrákhoz viszonyítva feltűnhet kifejezett verskultuszunk, amely már az óvodától és az iskolai memoriterektől kezdve hagyományosan az ünnepi alkalmakon, a szónoki beszédek szinte kötelező idézetein át a versmondó versenyekig, sőt az énekelt, megzenésített vers manapság különösen népszerű műfajáig terjedően megnyilvánul.

A világirodalmi líra gyöngyszemeit még legnagyobb költőink tolmácsolásában is van szerencsénk magyarul élvezni. De vajon fennáll-e és elvárható-e ez a magas művészi színvonal az ellenkező irányú fordítások esetében is? Milyen fordítások születtek, mely verseinket próbálták többen is más nyelveken megszólaltatni? S hogyan fogadták ezeket? Egyáltalán hogyan cseng és fest egy ismert vers más nyelven? Mennyiben ismerhetünk rá?

Ez a könyv két nyelv, a német és az olasz tükrében, gazdag költészetünk néhány csúcsteljesítményének példáján, különféle szempontok kiemelésével tárja fel az eredeti magyar mű és több átültetésének szembesített viszonyát. Egyfelől annak tudatában, hogy a nyelvek és kultúrák eltérő hangzó és képalkotó eszköztárral rendelkeznek, másfelől azzal is számolva, hogy az ennek megfelelően átváltozó versszöveget befogadó idegen közeg olvasói a maguk mindenkori lírai hagyományaik és ízlésviláguk által meghatározott elvárások szerint tarthatják szépnek, egyáltalán elfogadható versnek az átköltést. A fordítások megítélésében tehát nekünk sem csak a tartalmi-formai hűséget kell számon kérnünk, hanem a másik nyelven és kultúrában való helytállást is.

Ha pedig még „tükör által homályosan” is elemi erővel átüt egy-egy költemény egyedisége, a külföldi olvasóban felélesztheti a vágyat egy remekmű eredetiben történő teljes élvezete után. Miként a szerző erre is utal a könyv végén, voltak, vannak és lesznek még olyanok is, akik már csak ezért is szeretnének megtanulni magyarul és otthonossá válni a magyar kultúrában. A fordítások tükrében a magyar versbarátok pedig új, még mélyebb szépségeket fedezhetnek föl ismertnek tartott költeményeink eredetiségében. 

A könyvajánló a PTE Egyetemi Könyvtára által a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban 2013. november 11-én hétfőn, 15 órakor megnyílt "MindenKép(p)en Olvasunk!" című olvasást népszerűsítő fotókiállításra készült!