E monográfia az első olyan összefoglaló
munka, amely szisztematikusan vizsgálja és értékeli az 1956-től 1989-ig
tartó Kádár-korszak teljes zeneszerzői termését. Dalos Anna kötete
elsősorban azt kívánja bemutatni, miképp reflektáltak a különböző
generációkhoz tartozó magyar zeneszerzők a kortárs nyugat-európai,
illetve észak-amerikai zeneszerzői technikákra, miképpen igyekeztek új
zenei tapasztalataikat beépíteni saját életművükbe és miképpen
gondolkodtak a modern zenéről és általában véve a zeneszerzésről. A
munka a repertoár-kutatás műfajába tartozik, azonban messze túllép e
műfajon, amennyiben analitikus megközelítésével egyrészt a zeneszerzők
gondolkodását és az alkalmazott technikákat tárja fel, másrészt arra a
kérdésre keres választ, hogy a Kádár-kori Magyarországon alkotó
komponisták miképpen reagáltak az őket körülvevő mindennapokra, műveik
milyen poétikai diskurzusokba épültek be. E diskurzusok vizsgálatába - a
művek részletes elemzése mellett - a kortárs zenekritika, illetve a
zenetudományi recepció dokumentumainak feldolgozását is bevonja a
szerző. A monográfia további célja, hogy meghatározza a magyar
zeneszerzés helyét az egyidős nemzetközi kortárs zenei gyakorlatban.