Amikor az ember lánya úgy érzi, hogy a gyerekkora óta fülében visszhangzó mondókák mellett valami újdonságra vágyik, akkor gyorsan körbenéz a gyermekversek hazai kínálatán. Kézenfekvő volt, hogy Varró Dániel lesz a sorban az első, hiszen régóta a kedvenceim közé tartozik.

Első, kisbabák ihlette verses kötetében az apró poronttyal kiegészült család mindennapi életének vidám percei és nehézségei elevenednek meg. A 29 mondóka egy ívet rajzolva, a pocaklakó élettől az újszülött koron át, a nyiladozó értelmű csecsemőkorig vezeti az olvasót: szinte a szemünk előtt cseperedik a versek főszereplője, Misi. Külön szívmelengető, hogy ezek a pillanatok az „Apa-szemüvegen” keresztül, a maguk kendőzetlen mivoltukban, ám mégis profi versfaragó „keze nyomán”, hihetetlenül intelligens humorral körítve kelnek életre.

Varró Dániel nem hagyja olvasóját a cím után „magára” a versekkel, hiszen tanácsokkal segíti a „helyes szituációban” való használatukat: így „ezt lábpuszilgatás közben célszerű mondani”, „ezt kosztolányisan kell mondogatni”.
Két véglet között lavíroz a Szerző: egyrészt olyan szakkifejezésekkel él, amelyek csak az „avatott fül” számára érthetők (kötődő nevelés, szeparációs szorongás), másrészt szóhasználatában, a köznyelvben gyökeret eresztett szleng „bárdolatlanságával” operál (lepukiz, lepisál, átbekkel, stájsz). Új szóösszetételek is születnek tollából: úgy, mint a „lábujjközszösz”.

Mondókái boldog felfedezései a szülői élet mindennapi élethelyzeteinek. Szellemességgel feloldott szituációi egyúttal megnyugtatták lelkemet, hogy nem csak én vagyok olyan „ügyetlen”, aki folyton leeszi az ölében ülő gyermekét, ezáltal számára még ismeretlen ételek foltjait produkálva ruhájára. Ekképp válik a saját szürreálisnak tűnő valóságunk – más szájába adva – önkritikus, kacagtató élménnyé.

Varró Dániel druszájának, kisfiamnak kedvence a Testtudatosítgató lett, amelyet természetesen a szöveg szerinti testrészek „nevelő célzatú” végigmutogatásával, végül pocakcsiklandozással verselünk el naponta többször is.
Varró Dániel könyve címében is megfogalmazott, korszerű kisbaba-versei az etetés-altatás-nemalvás végeláthatatlannak tűnő körforgásából kizökkentve, bűntudat nélküli szellemi táplálékot, önfeledt kacagós perceket okoznak a kis lurkóknak, az anyukáknak és az apukáknak egyaránt.

A kötet 2011-ben elnyerte a „Szép Magyar Könyv Díjat”, köszönhetően Maros Krisztina rajzaiban főszereplő, kissé bumfordi, de mindazonáltal bájos, óriás golyófejű, mini uborkaorrú, kunkori hajtincses Misi babának.

Jó szívvel ajánlom Varró Dániel küllemében és tartalmában is színes mondókás könyvét minden Anyukának, Apukának, Nagymamának, Nagypapának, Nagynéninek, Nagybácsinak, Barátnőnek, Barátnak és Mindenkinek, akinek valaha, csak egy röpke közös élménye volt egy kisbabával!
 

Dr. Schmelczer-Pohánka Éva,
jelenleg Dani fiával GYED-en levő főkönyvtáros  ajánlásával
(PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont,
Történeti Gyűjtemények Osztálya)