Baksai József grafikáit, mint a bevezetőben már említettem, elsősorban szintén a rétegzettség jellemzi, akárcsak festményeit. A kilencvenes évek elején és közepén készült képein a kollázs-technikához hasonlóan egymásra ragasztott papírdarabokból hozza létre kompozícióit, illetve olykor nyomtatott betű- vagy kottaalapra rajzolja figuráit. Főként korábbi munkáin hangsúlyos elem a töredékesség. A fargmentális hatás elérésére gyakran használ tépett szélű, szabálytalan formájú papírlapot, illetve az ábrázolt alakok is sokszor torzóként jelennek meg. A felületképzésben a folt, a gesztusszerű vonalstruktúrák által kopottas illetve sérült hatást ér el, valamint többször alkalmaz gyűrött papírlapot alapul, vagy a grafika eszközeivel gyűrt hatású felületeket hoz létre. 2001-ben már találhatunk olyan műveket Baksai grafikai tevékenységében, amelyeken sötét alapból, aprólékosan kidolgozott, szinte fényforrásként felderengő részletek alkotják a kompozíciót. Itt, a szinte egyöntetűnek, monokrómnak ható, sötét alapfelszínt szintén finom rétegek egymásra halmozásával, grafitvonások sűrű szövedékéből hozza létre. Ugyanolyan érzékenyen alakítva, rétegezve egymásra a ceruza nyomait, ahogy a realisztikusnak ható figurák rajzolata is készül, és ezek a felületek éppen olyan hangsúlyos elemei a képeknek, mint a figurális motívumok. A monokronitást, a homogenitást a csak egészen közelről észlelhető apró vonalkák, és a grafit irizáló felülete bontja meg.