A Grafikai Gyűjtemény a kiváló francia grafikus közel 600 litográfiáját őrzi. 2009-ben a Nemzeti Kulturális Alap által elnyert pályázati pénz biztosította a sürgős restaurátori beavatkozást igénylő lapok állagmegóvását. A múzeum vállalta, hogy kiállításon is bemutatja a munka eredményét, melynek esedékességét az is indokolja, hogy 1979-ben volt legutóbb monografikus kiállítása a 19. századi grafikatörténet egyik legkiválóbb képviselőjének...

A múzeumi kollekció legkorábbi Daumier lapjai az 1830-as évekből származó politikai karikatúrák, melyeket a művész Charles Philipon megrendelésére készített, és a La Caricature  illetve a Le Charivari  című szatirikus lapokban jelentek meg. Az elsődleges célpontot a „körtefejű" Lajos Fülöp, a polgárkirály jelentette, de a hatalmát kiszolgáló politikusokat és képviselőket is kifigurázta a művész. Legismertebb karikatúrái a sajtó-és a szólásszabadság védelmében születtek.

Az 1835-ben bevezetett szigorú sajtótörvények miatt Daumier új témákba kezdett: a Le Charivari közölte azokat a sorozatait, melyekkel a párizsi polgárság hétköznapjait, szokásait figurázta ki (Derék polgárok, Hitvesi erkölcsök, Fürdőzők,). Bravúros rajzai mély emberismeretről tanúskodnak, társadalom-ábrázolását Balzac prózájával szokták összehasonlítani. Az igazság szolgái-sorozat maró gúnnyal jeleníti meg az ügyvédek képviselőinek túlkapásait,  az Ókori történelem lapjai az antikvitás iránti rajongást figurázzák ki, a Kékharisnyák-sorozat pedig az emancipáció szélsőséges megnyilvánulásait teszi nevetségessé.

1848–1852 között, a második köztársaság szabadabb légkörében a következetes republikánus Daumier ismét több politikai karikatúrát készített. Az 1850-es években viszont új témaként jelenik meg lapjain a színház, illetve a kiállítások és műtermek világa.
1860 márciusában a Le Charivari átmenetileg felbontotta szerződését Daumier-val, aki egyre többet festett és rajzainak az eladásából próbálta fenntartani magát. Ebben az időszakban készült a Szépművészeti Múzeum Kikiáltók című rajza. A művésznek az 1860-as évek végén készített litográfiái elsősorban külpolitikai kérdésekkel (pl. német egység) foglakoznak. Legutolsó művei drámai erejű, igen gyakran allegorikus ábrázolások, melyek a francia-porosz háború pusztítását illetve a második császárság összeomlását mutatják be..