Az egész testén páncélt viselő Tökös páncélgör az állatok egyik fajába, osztályába és nemébe sem tartozik, sehol sem azonosítható, épp ezért kiválóan használható hírszerzési célokra, emellett igen gyors mozgású és bátor – kivéve az évente 11 hónapig tartó üzekedése idején.

A Sivatagi kerekes golub legalább ennyire érdekes lény – mivel őt tekinthetjük a tankok természetes elődjének: a csontkerekein elszarusodott bőrszalagja segítségével mozgó golub tápláléka a száraz teveürülék és a német katonai babkonzerv. Igen sajnálatos, hogy ez a narancssárga csoda a közel-keleti háború idején kipusztult, ám – tudjuk meg Popper Péter bizarr állatrajzgyűjteményéből kettő példány még azért létezik: „Az egyik az izraelita nőegylet keresztelő medencéjében keresett menedéket, a másikat Chrudinák Alajos rejtegeti a balkonján.” A 2010-ben, hetvenhetedik életévében elhunyt Popper Péter humora és kreativitása talán leginkább ebből a színesrajzkönyvecskéjéből derül ki igazán, melynek abszurd állatrajzaiból és tudományoskodó meghatározásaiból csak úgy árad a játékosság és a szabadság, s melyet most a Saxum Kiadó régi, kedves szerzőjének emlékére két másik kötet és egy DVD társaságában kiadott.

Aki nyomon követte ez idáig Popper Péter munkásságát, s akár a sztárpszichológust látta benne vagy a legkülönbözőbb fórumokon feltűnő afféle spirituális gurut, az kivétel nélkül megfigyelhette, hogy Popper Péter szépírói énje egyre és egyre inkább előtűnik belőle. A szakpszichológusi tanulmányokat maga mögött hagyó, az esszéken, adoma- és novellafüzéreken, néha drámákon keresztül kommunikáló, majd a szóbeli tanítás mesterévé váló Popper a Pilátus testamentumával már tulajdonképpen a regény területére is átlépett, a Hordaléktalajon című legutóbbi kötetében pedig a naplójegyzetein kívül már verseket, színdarabokat és novellákat is olvashattunk.

Az eredetileg szépírónak készülő pszichológus 48 éves koráig eltiltotta magát a publikálástól, és csak az asztalfióknak, pontosabban egy kék ládának dolgozott. Az egyetem után – számolt be egy alkalommal róla – Pető András mozgásterapeuta mellett dolgozott asszisztensként, aki persze megtudta, hogy verseket ír, s elkérte a szövegeket. Miután elolvasta, azt mondta: „Fiam, ezek jó versek, jól írsz, de van egy baj. Nem írsz jobban, mint Baudelaire”. Popper Péter leszűrte a tanulságot: lehet valakiből másodosztályú orvos, tanár, de másodosztályú művésznek lenni maga a katasztrófa. A karikatúráit elnézve azonban bőven volt benne spiritusz: ha a Saxum Kiadó másik két emlék-kötetéből a Kiadatlan írásokat vesszük kézbe (ebben 7 eddig publikálásra nem került írás szerepel), és a Keresztutak című, az izrael-palesztin konfliktusból kiinduló filmnovelláját olvassuk el, biztosan sajnálni fogjuk, hogy ennyi ideig és ennyire szigorú volt magához.

A sok arcú pszichológus, aki egy kicsit bölcsként, kicsit komédiásként viselkedett minden helyzetben, akit a zene, a vers, a regény érdekelt és minden, ami nem látható vagy abszurd, aki a bizonytalanság bizonyosságát, és a „ne keress” buddhizmusba hajló filozófiáját hirdette – tizenöt éve a Saxum Kiadó szerzője: „Szerettünk vele dolgozni – emlékeznek vissza rá a munkatársak –, s úgy gondoljuk, ő is megkedvelt bennünket. Remek népművelő volt: érdeklődéssel és boldogan figyeltük, amikor a kiadóban sztorizott és gazdag életútjából mesélt történeteket.”

A Kiadó az emlékkiadás harmadik köteteként Popper Péter 26 barátját és tisztelőjét kérte fel, hogy idézze fel az alakját. Ezzel a gyűjteménnyel válik igazán teljessé az előtte való tisztelgés. Most az egyszer mások mesélnek a nagy mesélőről.