Sinkovits Péter bevezető írásában az egész időszak ún. „realista festészetét”, illetve annak társadalmi kontextusát tekinti át. Szeifert Judit az 50-es évek realista festészetének néhány változatát elemzi. Írásában elsősorban a korszak kulturális intézményeire és mozgalmaira helyezi hangsúlyt. Hudra Klára a 70-es, 80-as évek valósághű festészetét tekinti át, ebben is kiemelve a fotó inspirálta műveket. Bordács Andrea a 90-es évektől napjainkig tekinti át az ebbe a kategóriába sorolható műveket. Hangsúlyt fektet arra, hogy a 90-es évek közepétől a technikai médiumok megjelenésével párhuzamosan újra megjelennek a „ valósághű” ábrázolás látszatát keltő művek, s magukon viselik a cyberkultúra hatását is. A test mint a reprezentáció eszköze különösen fontos probléma ezekben a művekben. A kortárs művészetben a „realista” ábrázolásban az illúzió leleplezésére irányuló szándék figyelhető meg.