A jogtörténészek régóta keresik az összehasonlító (más felfogást tükröző elnevezéssel: ,,egyetemes", illetőleg ,,általános") jogtörténet bemutatásának legmegfelelőbb formáját. Aligha kétséges, hogy sem a klasszikus hazai tankönyvek (Wenzel Gusztáv, Hajnik Imre), sem az 1990 előtt keletkezett tananyagok nem képezhetik napjainkban e tárgy oktatásának alapját. Az ELTE-n 2010-ben elfogadott új jogász tanterv előírja, hogy az egyetemes jogtörténetet mint összehasonlító intézmény- és dogmatörténetet kell tanítani, mert ez a korszerű megközelítés szolgálja leginkább a jogászi műveltség történeti megalapozását. A szerzők e cél jegyében készítették el könyvüket, amely a közjogtól a büntetőjogon át a magánjog felé haladva mutatja be a nagy jogrendszerek történetét. A dogmatörténeti aspektus elsőbbsége mellett újdonság az is, hogy a magánjogtörténet igen részletesen, a kereskedelmi jog történetére is kiterjedően nyer bemutatást. A benne összefoglalt gazdag ismeretanyag révén e munka nemcsak az egyetemi oktatás céljait szolgálja, hanem számot tarthat a jogászok, történészek és más szakemberek érdeklődésére is.