A Csungkingból Budapestre érkező anyag: 85 db függőleges tekercskép, 4 db horizontális tekercskép, 4 db tekercskép kalligráfia, 6 db festett legyező, 14 könyv illusztráció – kivétel nélkül a kínai tusfestészet remekei. A 34 millió lakosú, tartományi jogú nagyvárosnak nem ez az első kapcsolata a KOGART-tal, nemrégiben zárt a Múzeum Szalay Lajos grafikai kiállítása, melyet csaknem félmillióan láttak. A decemberben nyíló tárlat egy olyan, egyedülálló festészeti stílus megismeréséhez segíti hozzá a látogatókat, amely nagy ritkán látható Közép-Európában. A hagyományos kínai tusfestészet 2000 éves múltra tekint vissza. A kínai gondolkodás szerint a legfontosabb művészeti- és tudományág az irodalom volt, ezt követte a festészet. E kettő azonban szorosan együtt fejlődött: a tussal és ecsettel festett kalligrafikus írásjelek, az azokhoz kapcsolódó, szinte automatikus mozdulatok szolgáltak ugyanis alapul a hagyományos tusfestményekhez is. A kínai mesterek nagy tiszteletben tartották az elődök munkáját és tudását, ezért a hagyományos kínai tus-festészet alig változott az elmúlt évszázadokban. Egy-egy téma vagy kompozíció legszebb darabjait látva, gyakorlatilag annak a műcsoportnak szinte minden jellegzetes elemét megismerheti a néző. A hosszúkás képek többnyire tájakat, növényeket, virágokat és madarakat ábrázolnak, az emberalakok festése ritkább, főként tájban elhelyezett, apró alakokként láthatók.
A képeket minden esetben feliratok kísérik – többnyire versrészletek, bölcs mondások – melyeken keresztül a képi tartalom többletjelentést nyer. A különös irodalmi-festészeti szimbiózis nyomán egyetlen tárlaton tehát nemcsak a tusfestészet technikájába, hanem egyben a kínai filozófia, irodalom fontosabb elemeibe is bepillantást nyerhetnek a látogatók. A képek segítségével megelevenednek az ősi Kína hétköznapjai, a változatos táj szépsége, a madarak és a növények realisztikus ábrázolásmódján keresztül pedig a kínai gondolkodás és az azt átható természetszeretet válik nyilvánvalóvá.
Az európaitól eltérő hagyományos kínai filozófia és művészet mellett a tárlat azt is bemutatja, hogyan hatott ez a stílus az európai modern festészet fejlődésére a 19. század utolsó harmadában. Ugyanis a japán fametszetek és a kínai tusfestmények ismerete nélkül Van Gogh, Gauguin, Toulouse-Lautrec és a francia posztimpresszionizmus más, jelentős képviselői nem tudták volna megteremteni azt az új festészeti látásmódot, amely a modern szemlélet alapjává vált. A tárlat egyedülálló perspektívát nyújt a közép-európai látogatónak: a kínai festészeti hagyományok bemutatásával, illetve az európai modern festészetre gyakorolt hatásának elemzésével rávilágít a „másféle” keleti gondolkodásmód titkaira, és páratlan fejlődési lehetőségeket nyújt számunkra.