Rátkay Endre, alias Átlósutcai, számos verseskönyv (és szájról szájra kelő anekdota) szereplője, akinek festészete jó másfél évtizeden át kizárólag ugyanezen verseskönyvek borítójaként keltett általános álmélkodást, amikor is végezetül megnyílt múzeumi profán kápolnája....

A trecento-quattrocento, illetve a XX. századi avantgárd (elsősorban a szürrealizmus) szintézisét valló ÁTLÓK (Rátkay mellett Kárpáti Kamil, Csillag Tibor, Gaál Imre, Juhász Sándor, Czétényi Vilmos). Gaál Imre 1964-es halála után Rátkay a műtermébe húzódik vissza, a diktatúrát, majd az azt fölváltó újabb divatok ízlésterrorját egyaránt elutasítva.

Tény, hogy Bolzanóban hercegi ágyban altatták, és hercegi lakomát rendeztek a tiszteletére. (Lyukas csizmáját ebből az alkalomból kénytelen volt megtalpaltatni.) A tartományi kultuszminiszter kérte, hogy települjön át Rómába a Via Marguttára (Tóth Imre – Amerigo Tot – szobrászművész halála óta műterme ugyanis kifejezetten üres, és állaga lakatlanságából kifolyólag egyre romlik), mire Bandi Dante XIII. sz-i nyelvén festette le a süllyedő talajú egykori soroksári köztisztasági fürdő helyén létesült műtermének délolaszosan repedezett falait, tetőablakának a norvég fjordokat utánzó jégvirágburjánzását, mellyel figyelmes hazája télről télre megajándékozza. Ekkor vendéglátói – nyilván a XIII. sz-i nyelv félreértése miatt – belátták, hogy a Via Margutta nem mérhető össze Soroksár fényűzésével. (Kárpáti Kamil Összes versei – jegyzeteiből)

„A jelenkori magyar festészet állócsillagai között is különleges hely illeti meg Rátkay Endre festőművészt, akinek munkássága bemutatása nélkül nem lehetne megírni a jelenkori magyar művészet történetét”…mondta róla Bereczky Loránd művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója a Rátkay-Átlók Galéria pesterzsébeti megnyitóján, 2006-ban.