„…A zene, a művészetek iskolai megjelenése ma különösen fontos kérdés, hiszen, ha nem vigyázunk, szép lassan mindnyájan belenyugszunk abba, hogy az iskola nem más, mint a gazdaság alrendszere, beszállítója, s nincs is más funkciója, mint hibátlanul és hatékonyan működő alkatrészeket gyártani a munkaerőpiac számára. Természetesnek kezdjük tartani, hogy már csak úgy érvelhetünk a zeneoktatás fontossága mellett, ha a transzfer hatásai révén hajtott hasznokat listázzuk...

A nemzetközi teljesítménymérések körüli hírverés nyomása alatt jó, ha emlékeztetjük magunkat, hogy az iskola hivatása az is, hogy az egyetemes kultúra értékeinek megértésére, a nemzeti műveltség és identitás továbbadására, valamint a közösségekben együttműködők értékteremtő aktivitására sőt, életünk morális és ontológiai értelmezési keretének felfedezésére neveljen. A mi szegény, anyagelvűvé vált világunkban a zenei nevelés egy olyan lajtorja, amely arra emlékeztet, hogy nem csak nagyüzemi alkatrészek vagyunk, s amelyen teljes ember létünk világába kapaszkodhatunk fel. Rendkívül fontos, hogy reflektáljunk erre a gazdag kihívásra, s hogy tudományos kutatások révén tegyük ezt!…”