A kisregény első benyomásra konvencionális, hollywoodi ízű történet: Oliver Barret, e néven a negyedik, dúsgazdag bankárfi, harvardi egyetemista, éltanuló, válogatott jéghokizó és nagy szívtipró, megismerkedik az egyetemen Jenny Cavillerivel, aki tehetséges zongorista, középcsinos, szemtelen és nagyszájú kislány, egy szegény pék lánya. Hamarosan hevesen egymásba szeretnek és elhatározzák, hogy összeházasodnak. Az idősebb Oliver Barret, a zord atya nem egyezik bele a házasságba, nézete szerint fiának előbb el kellene végeznie a jogot és a társadalmi szakadék is akadály. Az elégedetlenség, a generációs ellentét most szakításban robban ki apa és fia között. Jenny a házasságkötés után a párizsi ösztöndíj helyett tanítani kezd, Oliver tanul, keményen és nehezen élnek. Oliver kitüntetéssel végez, tüstént pompás állást kap, és végre társadalmi rangjukhoz méltóan élhetnek. Csak egy baj van: nincs gyerek. Egy orvosi vizsgálatnál kiderül, hogy Jennynek gyógyíthatatlan leukémiája van; gyorsan közeledik a vég: kórház, halál, fájdalom, meg kell a szívnek szakadni. Majdnem meg is szakad: Oliver végül szerető atyja karjai között sírja ki fájdalmát.

Ezt a rengeteg banalitást az író kitűnően adja el: van atmoszférateremtő érzéke (hiteles és meggyőző az egyetemi környezet, a fiatalság légköre), nagyon jók a dialógusai, s halvány illatként még némi poézist is belecsempész az első személyben előadott kisregénybe.