Már korábban feltűnt, hogy a 150 éves magyarországi török uralom ábrázolása milyen egyoldalú az ifjúsági, de még a felnőtteknek szóló irodalomban is. A regényeket többnyire „innen-nézetből” írták: a királyi Magyarországról, vagy Erdélyből miként látták a török által uralt területet. Sokat olvashattunk csatákról, várak elestéről vagy visszavételéről, végvári csetepatékról, rabszolgának elhurcolt magyarokról; kevesebbet a meg nem szállt királyi Magyarországon zajló élet hétköznapjairól, még kevesebbet a megszállt részen élő magyar lakosság életéről, hogyan tartották a kapcsolatot az anyaországgal é.i.t. (arról tudtunk, hogy a derék magyar urak és főpapok a török fennhatóság alá került hajdani birtokaikon is behajtották a neki „járó” adókat...).
Arról aztán végképp nem olvastam sehol, hogy milyen is volt a helyben maradó viszonylag nagy lélekszámú lakosság élete a török megszállás alatt, hogyan zajlott ott a mindennapi élet, milyen volt ott magyarnak lenni. A gazdagok ugyan elmenekülhettek a megszállás elől, de a szegények, a jobbágyok, de még a mesteremberek jó része is ott maradt – velük mi lett?
Végre kezembe került egy könyv, ami éppen ezzel a hiányolt témával foglalkozik: a megszállt országrész mindennapi életét ismerhetjük meg belőle – még ha néha meseszerű megközelítésben, „szabadon elbeszélve”, a szigorú történészi megközelítést mellőzve (pl. az egri ostrom után Dobó helyére kinevezett, majd röviddel ezután török fogságba került Bornemissza Gergely is feltűnik pécsi lakosként). A tükröt egy kalandos életű török nemesember tartja elénk, aki gyermekkori élményein átszűrve, a „másik” oldalon élve, felcseperedve regél a magyarországi török világ nagy eseményeiről, a hétköznapi életről, emberi kapcsolatokról. Megismerünk egy szegmenst a török hódító gondolatvilágából, értékrendjéből: hogyan látták ők az akkori Magyarországot, Európát, hogyan éltek, mi volt a fontos, a jó, a követendő, milyen volt a viszonyuk a helyben maradó országlakosokkal, milyennek látták őket és viszont. Ami számomra különösen izgalmassá tette Horváth Viktor „Török tükör” című könyvét, az a helyszín volt. A regény cselekménye jórészt Pécsett játszódik. A szerző által becsatolt korabeli térkép-mellékleten ráismerünk belvárosunkra, jellegzetes utcáinkra, néhány ma is fennálló épületre, a városszerkezetre, ami a várfalon belül alig változott. Az író olyan színesen, érzékletesen festi meg pécsi tablóját, hogy az ismert utcák a szemünk előtt változnak át és népesülnek be korabeli alakokkal, járművekkel, szinte érezzük az akkori élet lüktetését.
Aki kedveli a kalandos időutazást és a történelmet, ismeri és szereti Pécset, annak nagy örömöt fog szerezni ez a könyv. Én mindenképpen nagy élvezettel vettem kezembe – és ajánlom másoknak is elolvasásra.
A könyvajánló a PTE Egyetemi Könyvtára által a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban 2013. november 11-én hétfőn, 15 órakor megnyílt "MindenKép(p)en Olvasunk!" című olvasást népszerűsítő fotókiállításra készült!
Engedélyezi, hogy összegyűjtsük és felhasználjuk az adatait, ezáltal személyre szabhassuk az Ön számára nyújtott szolgáltatásainkat?
Állítsa be az Ön számára elfogadható viselkedési módokat vagy látogassa meg e célból létrehozott bővebb információt tartalmazó oldalunkat, hogy tájékozódjon a lehetőségeiről!