Hogy volt-e köze a megállás nélkül zuhogó esőnek, no meg a még frissen kezembe nyomott félév előtti kémia bukásról szóló értesítőmnek ahhoz, hogy azon a délutánon egyszerűen nem tudtam kilépni a gimi kapuján vagy egyszerűen csak valami csoda folytán kerültem a könyvtárba, nem tudni. A következő pillanatban már minden erőmmel a hangtalan lépkedésre koncentrálva nézegettem a polcokat. És akkor mielőtt már indulni készültem volna hirtelen megláttam a sarokban egy szürke csíkos könyvet és rögtön az első sor után valami hihetetlen nyugalom lett úrrá rajtam. Szerencsre, hogy a végállomásig utaztam a busszal, mert valószínűleg észre se vettem volna, hogy le kell szállnom, annyira belefeledkeztem újdonsült könyvecskémbe.
Miért pont Robert Merle? Mert Merle zseniális író... imádom a könyveit! És miért pont a Védett férfiak? Mert egyszerűen nem lehet letenni... már a címe is jó, felkelti a figyelmet. És igen, arról szól, amire először gondolnánk, amúgy ösztönösen... én legalábbis: Férfiakról, akik komoly veszélyben vannak. Veszélyben a létezésük és a társadalomban elfoglalt szerepük... Merle nagyot álmodott ebben a könyvben! Az örök témát a férfi és nő kapcsolatát forgatja fel fenekestül és kápráztatja el az olvasót egy olyan világgal, ami fordítottja lenne a mi valódi világunknak. Amerikában vagyunk az 1980-as években. A történet szerint a világot megtámadta egy rejtélyes kórokozó, ami azonban csak a nemzőképes férfiakat fertőzi meg és pusztítja el... itt már fel is kapja a fejét az olvasó egészen biztosan, és a folytatásban az izgalom garantált!
„Világérzés és tragikus életérzés” Thomas Hardy 1891-ben Tess of the D’Urbervilles című műve, amit Szabó Lőrinc fordított magyarra, az egyike azon könyveknek, amelyek nagyon megfogtak. Azért szerettem olvasni a könyvet, mert valóság íze volt, minden szereplő hús-vér ember igazi rigolyákkal, életszerű félelmekkel és gondokkal. Az író nem csapott be, semmilyen illúzióval nem hitegetett, elmesélt egy történetet, amit akár az élet is írhatott volna. Egy gyönyörű, derűs parasztlány találkozik élete szerelmével, aki valamiért sehogyan sem lehet az övé, hiába szereti viszont. És ennyi. Mindeközben számtalan pofont kap az élettől, igyekszik helyes döntéseket hozni, felelős tagja a családjának, amely a segítsége nélkül valószínűleg már sehol sem lenne. Tess szenved, de azt is valósan teszi. Örül, ha sorsa jóra fordul, igyekszik mindenhez alkalmazkodni.
Mindig szerettem a történelmet. Ezen belül az utóbbi időben kialakult bennem egy vonzódás a levéltári dokumentumokon alapuló írások iránt. Különösen kedvelem azokat a műveket, melyek kellő távolságból, tényekkel alátámasztott elemzését adják egy történelmi korszaknak. A viszonylagosan közelmúltnak tekinthető korszakok különösen izgalmasak számomra, hiszen számos csatlakozási pontot adnak a mai életünkhöz, a jelenkor történéseinek megértéséhez.
Sok kedvenc könyvem van, és a történelmi regényeket sokáig ifjúsági irodalomnak tartottam. A véleményemet Ken Follett regényei közül A katedrális változtatta meg. A szerző nagy ismeretanyag birtokában a fantáziája segítségével úgy szólaltatja meg a regény fiktív szereplőit, hogy általuk a korszak valóságos közegét láttatja. Lebilincselő stílusával szinte észrevétlenül ismerteti meg a középkor gondolkodásmódját, körülményeit. A könyv széles történelmi tablójával a valódi katedrálisokhoz mérhető szellemi építmény, amely cáfolata a közhiedelem „sötét középkor” sztereotípiájának.
Számos olyan könyv van, amely valami miatt közel áll hozzám, és nem könnyű egyet ki-emelni ezek közül. Ha mégis, akkor a Quo vadis-t választanám. A közhiedelemmel ellen-tétben Henryk Sienkiewicz (1846-1916) lengyel író nem e regényéért kapta 1905-ben az irodalmi Nobel-díjat, hanem „kimagasló elbeszélő képességéért”. Ez természetesen sem-mit nem von le a regény rangjából. Egy regény mindenkinek más okból nyerheti el a tetszését, szerintem a Quo vadis sikere abban lehet, hogy mindenki megtalálhatja benne azt, amit egy epikus műben szeret.
Power. Betölt. Böngésző. Katt. És a világ megváltozik körülötted. A nullákból és egyesek-ből álló univerzum a rabjává tesz. Hiszen már Te sem tudnál elképzelni egyetlen napot sem az okostelefonod, a laptopod és az internet nélkül. Ám valaki a szolgálatába tudja állítani ezt a világot, és hóna alatt egy laptoppal fényt tud deríteni bűntényekre, összeesküvésekre, korrupcióra. Ez a személy pedig Lisbeth. Egy rossz sorsú, agresszív családból származó fiatal lány, aki rájön, olyan képességekkel rendelkezik, amivel befolyásolni tudja a saját és mások életét. Az információ hatalom. Lisbeth pedig könnyen és gyorsan hozzá tud férni bármilyen féltve őrzött információhoz. Ez pedig hatalmat ad a kezébe, amivel tud is élni. És ezáltal az egész életét képes megváltoztatni.
Fiatalabb koromban rengeteg vidám élményekkel teli könyvet olvastam. Elbújtam a saját kuckómba és kizártam az egész világot. Elhittem, hogy minden csak ebből áll, semmi nem számított. Mégis számomra Takami Kósun: Battle Royale című kegyetlen és véresen komoly műve a kedvenc. Miért? Mert ez a könyv nem az álomvilágról szól. Igenis szembeállít a rideg valósággal. A való élet problémáit helyezi új köntösbe, amikkel előbb-utóbb szembe kell néznie mindenkinek, de igyekszik elkerülni: igazságtalanság, hazugság, magány, fizikai gyengülés, halálfélelem...
Öt éve kapott irodalmi Nobel díjat a bánáti sváb születésű Herta Müller a címben szereplő művéért, illetve azért a munkásságért, amit romániai német nemzetiségű íróként alkotott. Ceausescu diktatúrája a nemzetiségekhez tartozókat közismerten legalább kétszeresen nyomta el a többségi román nemzethez tartozókhoz képest: nem ”csak” mint szabad polgárt, hanem mint nemzeti kisebbséghez tartozókat is. Ez az állampolgári és nemzetiségi elnyomás (innen nézve legalábbis) hasonló volt a romániai magyarok és németek esetében. A kétféle elnyomásból a hangsúlyt Herta Müller az egyéniség, a szabad gondolkodás és a szabad véleménynyilvánítás elnyomására, a kisstílű, a személyiséget és a fizikumot egyaránt felőrlő szabadságelvonásra helyezi.
A világirodalom egyik legfilozofikusabb, alapvető létkérdéseket felvető műve A Karamazov testvérek, amit nevezhetünk akár „metafizikai kriminek” is. Egy gyilkosságról, illetve annak előzményeiről és következményeiről szól a történet, persze ennél jóval többről, hiszen a könyvben az emberi élet értelmessége-értelmetlensége, az erkölcs, a szabadság kapcsán merülnek fel a valódi problémák. Azt ugyan megtudjuk, hogy ki ölte meg Fjodor Pavlovics Karamazovot, de a nagy életkérdésekre az író nem ad egyértelmű válaszokat. Bahtyin klasszikussá vált értelmezése szerint Dosztojevszkij műveinek alapvető vonása a teljes értékű szólamok gazdag polifóniája: önálló és egyenrangú tudatok, világlátások sokasága kapcsolódik össze a regényekben.