Philippe Breton kultúraszociológiával és kommunikációval foglalkozó francia professzor egészen zseniális könyve segítségével a ma állandósult manipulációkkal jellemezhető világában az olvasó elgondolkodhat azon, mennyire és milyen formában „van átverve”. A manipulált beszédet egyszerűen mindenkinek ajánlom, aki szeretne kritikusa(bba)n látni, gondolkodni, illetve pallérozni érvelési logikáját, technikáját.

tovább >>>

A Mester és Margarita egy élet fő műve, Mihail A. Bulgakov Kijevben született orosz író tollából. Ha nem is szó szerint, ugyanis az eredeti kéziratot saját kezűleg égette el, az akkori politikai diktatúra szigorú cenzúrája miatt, majd halálos ágyán harmadik feleségének mégiscsak lediktálta a mesterművet. A könyv így is csak halálát követően 25 évvel később, az 1960-as években jelenhetett meg.

tovább >>>

Nem egyszerűen lexikon, hanem böngésző és olvasókönyv is egyben, ahogy az alcímek is jelzik. Ezzel a könyvvel szívesen találkoztam volna még abban az időben, amikor kisgyermekeimnek kerestem jó gyermekkönyveket. Akkor még előre elolvastam minden könyvet, amit aztán a kezükbe adtam (kamaszkorukig bírtam ezt tempóval). Pedagógusként a tanításom során szinte naponta jelen van a kortárs gyermekirodalom, így nagy örömmel fogadtam a kötet pár évvel ezelőtti megjelenését. Igazi iránytű ez a könyv: szülőknek, pedagógusoknak, könyvtárosoknak és gyerekeknek.

tovább >>>

Amikor a felkérés alapján végiggondoltam, melyik olvasmányélményemet ajánlanám szívesen mások figyelmébe, sok könyv jutott eszembe. Jó volt felidézni, hogy néhány hónapon keresztül a Jókai úti Általános Iskolában az osztályomba járó fiúk egy csoportja minden szünetben együtt olvasta Obrucsev orosz író Utazás Plutóniába című dinoszauruszos könyvét. Szeretettel gondoltam vissza középiskolai tanáromra, aki kérésem alapján elolvasta aktuálisan kedvenc könyvemet, Stephen King Christine-jét és egy irodalomórán elemezte is a művet (azóta fájó emlék, hogy éppen akkor beteg voltam). Szintén a Nagy Lajos Gimnáziumban történt, hogy valaki a padomon hagyta Raymond Smullyan: Mi a címe ennek a könyvnek című kötetét. Ezzel egy több hónapig tartó logikai feladványokkal tarkított utazásra indított, hogy végül megtudhassam: miért is van valami a semmi helyett. Illetve, hogy már túl a negyvenen mennyire elvarázsolt Paolo Coelho Alkimista című csodálatos meséje és milyen fontosnak tartottam ezt megosztani családommal.

tovább >>>

Lehet-e kiválasztani az éjszakai égbolt legszebb csillagát? Lehet-e kiválasztani egy virágzó rét legszebb színű, illatú virágát? Lehet-e kiválasztani tengerből a legszebb vízcseppet? Lehet-e a sok-sok kedvenc könyvből csak egyet kiválasztani? Bizonyára nem. Egy kedves felkérésre most megosztom az egyik kedvencemet Önökkel. Sokat töprengtem, vajon miért száműzött sokakban az úgynevezett klasszikus zene mindennapjaikból? Miért nem kedvelik, és ha meghallják a klasszikus zene kifejezést, miért vágnak fintorokat? Hogyan lehetne jobban közkinccsé tenni, népszerűsíteni? Egy bölcs mondás szerint zene nélkül az élet sivatagi utazás. Egyetértek e gondolattal!

tovább >>>

Legújabban és még mindig: Márai Sándor: Egy polgár vallomásai. (Debrecen 2011., Heli-kon Kiadó Kft.) Benne vagyok minden ízében. Apámhoz való viszonyommal (ami minden férfiember számára meghatározó), gyermekeim szemében látva, láttatva önmagamat. Hitemben, kultúrám-ban, identitásomban és elkötelezettségemben hazám, városom iránt. Végigélem a Monarchiát, az akkori Magyarországot és az első világháború utáni Európát. A kisvárosi polgári lét gyermekkori és felnőttkori szabadságát és kötöttségeit. A tisztességet, a fegyelmet, az alázatot és a szabad lázadást. Amikor édesapánk szerint „meghúzott a tea”...

tovább >>>

Fekete molnár Szép legény, napsütötte arca miatt a német hölgyek körében a „Fekete Molnár” nevet kapta, kacéran futkostak előtte ezen hölgyek, amíg meg nem tudták, hogy egy elhivatott tudósemberrel van dolguk. A „Molnár” név arra utal, hogy apja molnár volt, és ő maga is tíz évesen már molnárnak „vallotta magát”, a „Szenczi” pedig arra, hogy első iskoláját Szencen végezte. Ilyen egyszerű minden. Nyolc éves korában meghal édesanyja, akihez rendkívüli módon kötődik, és egyből felnő.
tovább >>>

A Feleségverseny negatív utópiaként értelmezhető szatirikus családregény. A mű az író látomása a jövőbeli Magyarország állapotáról, 2030-ban. A regény középpontjában a Vulnera család áll, hősnője pedig a malacképű, álmatag, ostoba és esetlen Vulnera Rea, aki a mű cselekményének folyama alatt tulajdonképpen azt sem tudja, mi történik vele – azt meg végképp nem, hogy mi történik körülötte. A kamatyadó bevezetése felháborodást vált ki a nép fiaiból, akiket egyszerűen leírhatunk a „hülye” jelzővel. A jövő társadalma tehát írni és olvasni alig tudó, könnyedén manipulálható barbár csőcselék.

tovább >>>

Szabó Júlia művészettörténész halála (2004) után tíz évvel jelenik meg ez a válogatás kisebb írásaiból, művészettörténeti tanulmányaiból és kritikáiból. A cím – Utak és tanulságok – kettős értelemben is felfogható: az ismeretszerzés és gazdagodás fontos módjára éppúgy utal, mint a magyar témakörökből kiinduló és a (mind földrajzi, mind a hagyományos korszakolás által „régi” és „új” között megvont határok ellenére) egyetemes kulturális összefüggést kereső művészettörténész munkájának „műhelytitkaira”. Az írások előtanulmányok vagy utólagos reakciók Szabó Júlia könyvekben megjelent nagyobb kutatói vállalkozásaira: a magyar aktivizmus történetére, a 19. századi festészetre, a tájábrázolás ikonográfiájára és történetére, az őt foglalkoztató nagy művészek, Csontváry Kosztka Tivadar, Gulácsy Lajos, Kassák Lajos, Moholy-Nagy László, Derkovits Gyula problematikájára. Egyben utalások arra is, mit végezhetett volna még el, ha ebben korai, váratlan halála meg nem akadályozza.
tovább >>>

Monika Wagner könyve elsőként nyújtja a huszadik századi művészet anyaghasználatának és a művészetben használt anyagok jelentésének átfogó vizsgálatát. A szerző megpróbál túllépni a művészi magánmitológiákon, és a hagyományosan művészetidegen vagy újonnan kifejlesztett anyagokat szociális vagy nemspecifikus kontextusokba helyezve értelmezi. Az anyagok jelentésének kritikai rekonstrukciójával a modern művészet megértése számára új perspektívát nyit az olvasóközönség előtt.
tovább >>>

Georges Didi-Huberman könyve több ezer év művészetének történetét meséli el egy sajátos nézőpontból. Alaptétele a következő: a művészetre legalább a reneszánsz korszaka óta úgy szokás tekinteni, mint amelynek lényege a reprezentáció, vagyis valami távollévőnek, hiányzónak, elmúltnak a jelenbelivé tétele, életre keltése, megtestesítése; létezik azonban egy másik paradigma is, állítja Didi-Huberman, amely az előbbi fajta művészet mellett, alatt vagy annak perifériáján, mintegy búvópatakként újra és újra a felszínre bukkanva meghatározza azt: a lenyomat paradigmája, melynek lényege pontosan az előző ellentéte – a lenyomat nem egy távollét jelenlétté tétele, hanem egy valaha jelen volt dolog eltávolodása, eltűnése, amely az ott hagyott nyoma által kísérti a jelent. Didi-Huberman tétele az, hogy a modern művészeti alkotások legnagyobb részét ennek a nyomszerű hiánynak a paradox jelenléte-távolléte határozza meg, ami egy új antropológiai művészetelmélet, sőt egy új antropológia kidolgozásának szükségét hívja elő.
tovább >>>

Tizenéves koromban olvastam el először e csodálatos meseregényt, azóta már többször is újraolvasva mindig más és más élményeket ad Michael Ende Fantázia országa, és mindig jó érzés újra Barnabás bőrébe bújva menedéket találni e gazdag világban. Talán a legmélyebb nyomot e könyv adta nekem életem során, maga a történet egyáltalán nem öntörvényű, szórakoztató mese, hanem fogalmazhatunk úgy, az Én allegóriája. Az egyéniség keresésének egyfajta hőskölteménye. Egy kíváncsi, álmodozó, ugyanakkor magányos, a való élettől elforduló kisfiú útkeresése, aki belevész a saját maga által létrehozott fantázia országba, hogy a legvégén visszataláljon belőle a szeretet segítségével.

tovább >>>