Olyan világban, amikor az érzelmek őszinte kifejezésével és megjelenítésével ritkán találkozunk, amikor a művészetben is egyfajta neutrális, legtöbbször közömbös nyelvezet uralkodik, akkor üdítő és inspiráló olyan művésszel találkozni, aki nem titkolja érzelmeit, sőt egész művészetét arra fókuszálja, hogy azokat kifejezze, manifesztálja, s nemcsak, hogy felszínre hozza, de művészete központi kategóriájává is tegye. Mecseki Hargita szobrászata az emberi kapcsolatok megjelenítésére épül, lett légyen témája akár mitologikus, akár biblikus, ám ezek megmintázása (faragása) mindig érzelmeket kifejező. Indulatok, szeretetek, szerelmek, fájdalmak, lázadások, tiltakozások, sóhajtások, sóvárgások érzékelhetők. Az ember attól ember, hogy érez, és a művész attól művész, ha ezeket az érzéseket, és érzelmeket képes művé formálni – állítja – e sorok írója szerint – Mecseki Hargita. Ő képes. Kőből, bronzból, samottból, fából dolgozik, figuráit - hőseit - izgatottan formált felületekkel jeleníti meg. Szobrait nem a nyugalom, hanem az izgalom hatja át, ez az emóció és ez az izgalom átsugárzik a nézőre is. Mecseki Hargita szobrai nem hagynak nyugton minket.
Feledy Balázs
tovább >>>