A Ploubuter Park nevet az a kísérleti zóna kapta, mely egy újonnan felfedezett faj vizsgálatára ad lehetőséget. Az elnevezés elsősorban a szituáció műfaji meghatározásában kíván támpontot nyújtani a kísérleti, tudományos céllal létrehozott létesítmények analógiájára. A Ploubuter Park kialakítása az egyedek természetes környezetükben, eredeti lelőhelyükön történő megfigyelésein alapul. A tapasztalatok összegyűjtése és kategorizálása céljából rengeteg olyan felvétel és dokumentáció készült, melyek a vizsgált egyedeket természetes előfordulási környezetükben mutatják. A lelőhelyek jellemzői, a körülmények többnyire döntően befolyásolják azokat a tulajdonságokat, melyek alapján az egyedek rendszerezhetővé válnak. A vadon élő és szabadon szárnyaló típusoktól a fogságba esett, illetve tenyésztett vagy domesztikált változatokig nagyon színes a paletta. A lelőhelyek sokfélesége és az emberhez való viszonyuk alapján jellegzetesen különböző csoportok különíthetők el. Léteznek a természetben élő csoportok, melyek lehetőség szerint kerülik az ember társaságát, vannak a szabadon születő, de később fogságba esett alfajok, vannak csoportosan és magányosan élők, vannak lakott területeken, az ember közvetlen közelségében élők, és olyanok, melyeket az ember saját szolgálatába állított, sőt vannak tenyésztett és mesterségesen szaporított alfajok is a legnagyobb fogyasztási index-szel rendelkező területeken. A megfigyelések alapján egy rendszertani szerkezet állítható fel (Taxonomia), mely az egyedeket tulajdonságaik és jellemzőik szerint osztályozza: magashegyi~, mezei~, vízalatti~ és vízfelszíni~, rab~ ill. fogságba esett, lakótelepi~ ill. lakóparki~, dolgozó~, zacskófa és zacskóbokor, háziasított~, tenyésztett~, stb...
tovább >>>