A történelmi érdekességek, furcsaságok, intimitások iránt mindig is volt érdeklődés. Hahner Péter történész már a tavaly megjelent 100 történelmi tévhit… című könyvében igen szórakoztatóan és élvezetes stílusban olvasta a fejünkre, hogy minden korban képesek voltunk-vagyunk bedőlni a legelképesztőbb híreszteléseknek is, sőt hajlandók vagyunk körömszakadtáig bizonygatni is azok „igazát”. Ha egyedül hisszük el a szamárságokat, s jól elvagyunk velük, lelkünk rajta, baj akkor van, ha a tévhitek futótűzként terjednek el a közfigyelemben, tömegkultúrában, sőt beszivárognak a tankönyvekbe is, akkor pedig tanári segédlettel egész generációk tudatában tényként ragadnak meg történelmi legendák.
tovább >>>

A Sobotta atlasz az emberi test anatómiáját ismertető atlaszok legnépszerűbbike kibővített tartalommal, mintegy 200 új ábrával jelent meg 2005 végén Németországban.
tovább >>>

Most, hogy az Európa Könyvkiadó Agatha Christie-sorozatában megjelent a nyolc novellából álló A pollensai probléma című kötet, a szereplők névsorát nézegetve szembetűnő, hogy a 2010-es Agatha Christie-év megemlékezéseiben, elemzéseiben e lap hasábjain is milyen méltatlanul kevés szó esett Mr. Satterthwaite-ről, aki egyébként a Harlekin-teás-készlet című novellában találkozik utoljára Mr. Har-ley Quinnel, következésképp az olvasókkal is, hiszen Satterthwaite és Quin elválaszthatatlanok egymástól.
tovább >>>

Egy gyilkosnál, miközben megpróbálja eltüntetni a bűne nyomait, már csak egy krimiíró lehet nagyobb gondban, miközben megpróbálja az általa kitalált bűnhöz vezető nyomokat megkonstruálni. A nyomoknak ugyanis egyszerre kell észrevétleneknek lenniük, hogy az olvasó ne találhassa ki csak úgy hipp-hopp a tettes kilétét és motivációit, és egyszerre kell mégis szem előtt lenniük, hogy a végső leleplezést elhihesse. A krimiírónak ahhoz, hogy az olvasó ne érezze magát becsapottnak, be kell tartani bizonyos szabályokat: pl. természetfölötti magyarázatokkal vagy túlságosan agyafúrt tudományos bizonyítékokkal nem állhat elő; nem hallgathat el a tetthez kapcsolódó tényeket stb. Nehéz mutatvány ez, ismerjük el, hisz az olvasónak, aki lépésről lépésre halad a nyomozással, végül mégiscsak lépre kell mennie.
tovább >>>

A BBMS Kiadó gondozásában 2010-ben jelent meg először a kötet, mely után Bárdos András azt mondta, könyvet kiadni jó üzlet. Most új fejezetekkel kibővítve vehetjük kézbe ezt az alig két óra alatt elolvasható, kevesebb mint háromszáz oldalas bestsellert. Több ajánló szerepel a hátlapon, egyik Ónodi Györgyé, a Heti Hetes főszerkesztőjéé, ő úgy fogalmaz, csak az kezdjen bele, akinek van lehetősége egy ültő helyében végigolvasni. Tóta W. Árpád, az Index publicista-bloggere szerint ha Vágóval beszélgetünk, érteni kell a játékszabályokat.A sajtó egy része a könyvet a tavalyi év könyvszenzációjaként értékelte, az Alexandra toplistáján mindmáig előkelő helyen szerepel.
tovább >>>

Aki rendszeresen olvassa a Népszabadság szombati Hétvége mellékletét, s benne a magyar újságírás egykori „sikersportágát”, a feltámasztott napilap-tárcákat, az tudja, miről beszélek: bizony egytől egyig szenzációsan jó írások ezek, de elolvasva őket mégis marad az emberben valami egyáltalán nem rossz kielégületlenség, aminek okát Parti Nagy Lajos Tárcamegálló című tárcájában így fogalmazza meg:
tovább >>>

A könyvheti kiadványok egyik legszebbike egyben talán a legnyomasztóbb is. Igaz, Borbély Szilárd korábbi verseskötetei sem rímbe szedett kabarétréfákkal lepték meg az olvasót.
tovább >>>

Fontos feladatot teljesít a Kráter Műhely Egyesület Aranyrög Könyvtár című igényes kiállítású sorozatával. Ahogy az elnevezés is sugallja, a kiadó arra vállalkozott, hogy a magyar irodalom elfeledett értékeit tárja az olvasók elé: többek között Gulácsy Irén, Tormay Cécile, Berde Mária, Markovits Rodion és Vécsey Zoltán egy-egy regényét, s most legutóbb a sorozat 9-12 részeként, Koráryné Réz Lola történelmi regénytetralógiáját.
tovább >>>

Közös múltunk 1989 óta hiába várt feldolgozásának egyik neuralgikus pontja az ügynökkérdés, amely a tisztánlátás helyett a szálak összekuszálását szolgálja – ezzel pedig nemcsak a posztszocialista magyar társadalom látlelete, hanem a fel-fellángoló viták központi témája is, az éppen „horogra akadó halak” nagyságától és előbukkanásuk okától függően.
tovább >>>

Hoppla, a nyuszi és két barátja: Cini, a kisegér és Mogyoró, a mókus egy kora őszi napon elindult Orfűre a békák lakodalmára, de csak Pécs határáig jutottak, mert a nyuszi kék autója berregni, kattogni kezdett, egyre feketébb füstöt pöfékelt, és hamarosan leállt.
tovább >>>

Az ökölvívás valószínűleg egyidős az emberiséggel. A boksz első tárgyi emléke egy Kr. e. 4. évezred végéről származó mezopotámiai dombormű. Azóta szinte nem volt olyan időszak, melynek során fiatal férfiak (és néha nők) ne emelték volna egymásra kesztyűs vagy csupasz öklüket.
tovább >>>

Kiszáradt, fehér folyómeder. A sivár magányosság jelképe. Inoue Jaszusi elbeszélései közös problémája: az emberi magány. Miszugi Dzsószuke, Miike Suntaró és Konkóbó szent atya életük válságos pillanatában mind magukra maradnak, s szembe kell nézniük a múlttal. Életük nagyon is különbözőképpen folyik. Miszugi Dzsószuke két nő között vergődik, s végül elhagyja a felesége, és meghal a szerelme; Miike Suntaró csak a tudománynak él, családjával ridegen bánik, barátai elmaradnak mellőle, csak soha el nem készülő könyvéhez lehet hűséges: Konkóbó szent atya egy lélekvesztőben a tengerre száll, hogy elérje a Fudaraku-paradicsomot, amelyben maga sem nagyon hisz, s amíg felkészül élete utolsó útjára, sorra elvonul előtte a korábban tengerre szállt szent emberek alakja, akik hivőn vagy hitetlenül a végtelen hullámokra bízták magukat. Ki-ki másként néz szembe önmagával.
tovább >>>