Valahol a tizenhatodik életév körül jön el az a pillanat, amikortól hosszabb-rövidebb időre mindenki megtapasztalhatja, hogy a titkos tanok, az élet minden nyűgét egy csapásra megoldó mantrák, csakrák és légzőgyakorlatok, no meg az alkoholnál is felszabadítóbb gyógynövényfőzetek, és korántsem mellesleg a testi szerelem felfedezése milyen hirtelen tágítja ki a horizontot, milyen élesen mutatja meg a világ mélyebb összefüggéseit és az élet nagyobb távlatait.
tovább >>>

Égboltunk mintegy 6.000 szabad szemmel látható távoli csillaga között a Nagy kutya csillagkép főcsillaga a Sirius. A Nap, a Hold, a Vénusz és a Jupiter után a legfényesebb lámpás az éjszakai égbolton. Már az ősi egyiptomiak is tisztelték e csillagot. Az egyiptomi időszámítás szerint az újév közvetlenül a Sirius első hajnali megjelenésével vette kezdetét. Ez minden évben megközelítően egybe esett a Nílus áradásával. A Sirius feltűnése a hajnali égbolton más kultúrák érdeklődését is felkeltette.
tovább >>>

„A dráma sürgős műfaj” – jelenti ki a magyar drámairodalom késve (igazán máig sem) elismert mestere, Füst Milán, mikor élete alkonyához érve, színpadi művei szerkesztése közben még mindig valamiféle magyarázatot keres úgy jómaga, mint közönsége számára arra a régi kérdésre, hogy miért lehetetlen naturalista drámát írni.
tovább >>>

„Kisebb-nagyobb szerelmek még szövődnek Váradon is, de még odáig sem jutnak el ezek a hevületek, hogy bár egyetlen poéma megírásáig elvigyék. (...) Mindössze egyetlen komolyabb – polgári szemmel nézve is: komolynak nevezhető – szerelme szövődött Váradon, egy M. G. nevű fiatal úrilány iránt. Az ifjú hölgy egyformán kacérkodott az időben Bandival és az irodalommal (verseket, novellákat közölt tőle Bandi a Szabadság hasábjain), végül azonban hozzáment egy derék református paphoz, s a jó feleség, mintaháziasszony és gondos anya jelzőket érdemelte ki hamarosan” – olvasható Ady Lajos könyvében.
tovább >>>

Írország évszázadokon át angol királyi fennhatóság alá tartozott, így a kelta eredetű ősi ír nyelvet szinte teljesen kiszorította az angol, bár az eldugott falvak egyszerű népe máig beszéli azt. Mindig nyilvánvaló volt az ír sziget lakóinak törekvése a politikai, közéleti függetlenségre, az ősi nyelv életben tartására.
tovább >>>

A Lumiére fivérek, amikor megtartották az első mozgóképes bemutatójukat 1895. december 28-án Párizsban, a Capucinusok bulvárján, ámulatba ejtették a közönséget a feléjük rohanó vonat, a nevetést kiváltó „megöntözött öntöző” pillanatainak megjelenítésével. Ma már ezek lettek a mozgókép csodájának emblematikus képei. A Lumiére fivérek az ember világhoz való viszonyát megjelenítő új eszközzel mind a művészi, mind a kommunikációs lehetőségek új minőségét teremtették meg.
tovább >>>

Fűzi László legújabb könyvének írásai – tematikájukat tekintve – irodalomról, történelemről, eszmetörténetről szólnak. A középpont hiánya című kötet esszéi, tanulmányai literatúránk és históriánk írásának és olvasásának aktuális, lassan megkerülhetetlen problémáit, és az ebből fakadó dilemmákat járják körül.
tovább >>>

E két kötetes kiadvány az „Iránytű” című bölcsődei szakmai folyóiratban 1989-től napjainkig megjelent 65 szám válogatott írásait tartalmazza. A hazai bölcsődék kialakulásáról, fejlődéséről, értékes hagyományairól, a mai bölcsődék korszerű gyermeknevelési és -gondozási módszereiről tájékozódhat az olvasó. Emellett szó esik a kisgyermekpedagógus hivatásról, a bölcsődés korú gyermekek fejlődésének, sajátos tevékenységének jellemzőiről. A könyv segíti a bölcsődei ellátás megismerését és a 3 év alatti korosztály megértését.
tovább >>>

A kereskedelem világa az adott kor hétköznapi életének egyik igen jó tükre. Napjainkban is magán viseli a korszellem lenyomatát, beleértve a mai szélsőséges eltéréseket is, például egy kedves kis üzlet, és egy hipermarket kafkai világa között
tovább >>>

Aki sokat markol, sokat fog. Föltéve, hogy John Lukacsnak hívják, és ez a Lukács János a világ egyik legokosabb embere. Nem irigylem a szerkesztőt és az olvasót sem, az alábbiakban több, az előzőhöz hasonló mondat következik, márpedig az ilyesmi méltatlan a recenzált szerzőhöz, ehhez az egész újsághoz, a könyvismertető műfajához, talán még rám nézve is méltatlan, azzal szoktam hízelegni magamnak, hogy nem szoktam hízelegni. John Lukacs Demokrácia és populizmus – Félelem és gyűlölet című vékony kötetével szemben azonban tehetetlen vagyok. Hétszer (hétszer!) olvastam el hét egymást követő napon, mielőtt nekifogtam volna a most következő írásnak.
tovább >>>

„Műfordítani annyi, mint gúzsbakötötten táncolni” – idézi Kosztolányi Dezsőt könyve első fejezetében Gergely Ágnes író, költő, műfordító. A magyar versfordítói gyakorlat valóban nem éri be kevéssel. Magyar nyelvre egyszerre illik formailag és tartalmilag is hűen fordítani, ez a hagyomány tehát magától értetődőnek tekinti a kötelező bravúrt, a lehetetlen megkísérlését. S arról, hogy ez a gúzsbakötöttség mégis milyen szabadságot kínál, miféle kalandokra nyit lehetőséget, Gergely Ágnes új könyve igen sokat elárul.
tovább >>>

Konrád György önéletrajzi ciklusának legújabb darabja számos újdonsággal szolgál – például kétségbe vonja az „önéletrajz” fogalmát, elbizonytalanít a folytatásosság-folytathatóság kérdésében, s még abban is, ki írja egyáltalán a szöveget, amelyet olvasunk. De mindenekelőtt: ismét labirintusszerűen kanyargós, bizonyos csomópontoknál elidőző és játékos írás az Inga; feltűnően sokat reflektál a megírás körülményeire, idejére, módjára, indítékaira, az írásra mint feladatra és passzióra – egyáltalán, mintha az egész szöveg saját megteremtésének kommentárja volna.
tovább >>>