tovább >>>

Mi lehetne idegesítőbb egy tudálékos, állandóan a képernyő sarkában ugráló gémkapocsnál? Talán egy női hangon beszélő navigációs rendszer vagy a kényszerű finomkodás, amikor egy szoftvert kell értékelni „szemtől szemben”?

tovább >>>

Gondoltad volna, hogy Walt Disney bálványozta Chaplint? Disney a LaBrea sugárúton sétálgatott Hollywoodban, többek között a Chaplin stúdió előtt, majd üzleti névjegykártyát nyomtatott, azt állítva magáról, hogy a Universal és Selznick Híradó kansas city-beli képviselője. Így akart bejutni a stúdiókba, hogy filmet rendezhessen. Bár megnyerő fellépésnek köszönhetően beengedték, mégsem járt sikerrel. Kíváncsi vagy rá, hogy végül melyik figura indította be a karrierjét? Ha igen, akkor kövesd nyomon a mesekirály útját a sikerig, és ismerkedj meg a filmvilág egyik legizgalmasabb alakjával. Bob Thomas Walt Disneyről írt életrajzi könyve nem fukarkodik, amikor Walt gondolatainak közléséről van szó, hisz azokat az interjúkat használta fel, amelyeket Disney rokonai és munkatársai adtak. Hogy, miért épült fel Disneyland?

tovább >>>

Nemzeti Fejlesztési Alapítvány  2006 óta Dunaújvárosban működő civil szervezet.

tovább >>>

A tanulmány-, és interjúkötet a magyar és nemzetközi művészettörténeti kutatások és művészeti események emlékezetes, igen sokszor középponti alakjának, a ma már 72 éves műtörténésznek kíván emléket állítani, aki Szombathelyen született 1944. május 23-án, Beke László és Hanyi Piroska gyermekeként. Már életrajzának főbb pontjai is jelzik, hogy nem átlagos értelmiségi attitüd kibontakozásának lehet részese, aki kapcsolatba kerül a terjedelmes munkával, amelynek elkészítését a pályázatban előjelzem. 1963–1968 között még együtt jártunk az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának művészettörténet-magyar szakjára, aztán 1968–1969 között Beke László elkerült a Művészettörténeti Dokumentációs Központba, onnan pedig az 1969–1988 közötti időszakban a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjába, ahol tudományos munkatárs volt. 1968-ban házasságot kötött egyetemi évfolyamtársunkkal, a művészettörténész Varga Zsuzsannával. Három gyermekük született; Beke Zsófia (1970), Beke Dorottya (1971) és Beke Márton (1975). 1974-ben egyetemi doktori fokozatot szerzett. 1987–1988 között a lyoni Lumiere Egyetem vendégprofesszora, majd 1988–1995 között a Magyar Nemzeti Galéria főosztályvezetője lett, Hét éven át vezette a 19–20. századi főosztályt. Párhuzamosan az Iparművészeti Főiskola tudományos munkatársa, és a Képzőművészeti Egyetem címzetes egyetemi tanára; 1990–1994 között tanszékvezetője volt. 1995-től öt évig a Műcsarnok főigazgatója lett. Igyekezett „elégtételt szolgáltatni” az 1960–80-as újavantgárd nemzedékeknek, akik korábban csak korlátozott körülmények között tudtak megmutatkozni...
tovább >>>

„Az isten verje meg, és téged is, fájjon a halál, fulladj, és kínlódj, és kaszálj a karoddal, mint apám, és csak azért kívánnám, hogy legyen túlvilág, hogy azon is csak égj a purgatóriumban, míg az idők be nem telnek, de te a purgatóriumban sem hiszel, a saját vallásodban sem, nemhogy az enyémben!”
tovább >>>

sokszorosított grafika olyan szelete Maurer Dóra életművének, amely az egész pályára kiható képi gondolatokat vetett fel. Mindemellett kivételes kvalitása és kísérletező jellege miatt a magyar grafika történetének is meghatározó fejezetét alkotja. Maurer 1961-ben grafika szakon végezte el tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. 1960 után technikai kísérletek révén gazdagította nyomatait. 1970 körül fordulat következett be grafikai munkásságában: a lemezre maratott ábrázolás helyett maga a nyomhagyás, mint folyamat és akció, valamint a nyomtatás mint dokumentum került művészi kísérletei középpontjába. Az erről való gondolkodást egyedülálló következetességgel folytatta a korszak magyar művészetében, a nyomhagyás-nyombiztosítás problémáját kiterjesztve és átfordítva a rokon médiumokba, a fotóba, mozgóképbe és festészetbe. Ebben a hozzávetőlegesen 1981-ig tartó időszakban megalapozta a magyar művészi nyomtatott grafika konceptuális irányát. Annak ellenére, hogy kísérletező szellemű rézkarc sorozatára 1961-ben nem kapott diplomát, pályája szorosan kötődik a főiskolához: komoly művészetpedagógiai gyakorlat után, 1990-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő tanáraként dolgozott (diplomáját utólag kapta meg), 2008 óta a „Professor emerita” cím viselője...
tovább >>>

Mindig nagyon nehéz a válaszadás, ha a kedvenc könyvemről kérdeznek. Legfőképpen azért, mert nincs kedvencem: tipikusan az az ember vagyok, aki sok mindent szeret. A könyvek között kutatva, úgy gondoltam, azt fogom választani, amelyik a leginkább jellemzi a mostani életszakaszomat.
tovább >>>

Barcsay Jenő, Korniss Dezső, Anna Margit és Bálint Endre a rövid életű, ám annál nagyobb hatású, 1945 és 1949 között működő Európai Iskola köréből indult. Valamennyien arra törekedtek, hogy egy modern szemléletű hazai művészetet teremtsenek, mely egyszerre magyar és európai, Vajda Lajos és Ámos Imre művészi törekvései pedig követendő példaként lebegtek a szemük előtt. Legfőbb ideájuk az volt, hogy Bartók és Kodály mintájára magyar művészetet teremtsenek, úgy, hogy közben egyszerre korszerűek, modernek és európaiak. A Nagy T. Katalin kurátor által rendezett kiállítás e hat kiemelkedő művész munkásságát mutatja be, nemcsak a térben és a falakon, de egy kiemelkedő jelentőségű kötetbe rendezve is...
tovább >>>

Dr. Gyugyi László műgyűjtő közel 600 kerámiatárgyból álló Zsolnay-gyűjteménye páratlan értéket képvisel. Darabjai a gyár 40 évét átölelő (1870–1910) időszakának termékei, amelyek három nagy korszakra oszthatók: a historizmus, a millennium és a szecesszió periódusaira. A gyűjtemény a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa programnak köszönhetően talált otthonra Pécs új kulturális városrészében, a Zsolnay Negyedben. A gyűjtemény méltó helyét az erre a célra átalakított, szecessziós Sikorski-villában találták meg. A könyv a világ legszebb, leggazdagabb Zsolnay-gyűjteményét mutatja be, amelyet Magyarországon született, Amerikában élő tulajdonosa évtizedeken át gyűjtött kiváló ízléssel, szakértelemmel és igényes szeretettel a nagyvilág különböző pontjain. A több mint hatszáz darabból álló gyűjtemény a historizmus, a millennium és a szecesszió időszakából a Zsolnay-gyár csúcsalkotásait foglalja magába, amelyek valaha világkiállításokra vagy külföldi piacokra készültek. A legújabb kutatásokat is feldolgozó szakértői tanulmányok a gyűjtők számára kínálnak meglepetéseket, a remek felvételek a művészi tárgyak élvezőinek. Az először 2010-ben, a hazatérés évében megjelent kötet új kiadása bemutatja azt a száz új műtárgyat, amelyekkel az utóbbi években gazdagodott a gyűjtemény.
tovább >>>

2014-ben a Magyar Művészeti Akadémia kezdeményezésére és támogatásával a Műcsarnok Nemzeti Szalon néven új kiállítássorozatot indított, mellyel az a célja, hogy időről időre megbízható körképet nyújtson a vizuális művészetek különböző területein született főbb teljesítményekről. Az első tárlat a mai építészet aktuális feladataira és legjellemzőbb műfajaira fókuszált, a 2015-ös kiállítás a kortárs képzőművészet klasszikusnak számító műfajainak (festészet, szobrászat és grafika) jellemző tendenciáit és eredményeit mutatta be, a 2016-os Szalon pedig a jelenkori fotó- és médiaművészet rendkívül szerteágazó anyagából mutatott be több száz alkotást. A 2017 tavaszán nyíló kiállítás az ipar- és tervezőművészet elmúlt tíz évének áttekintésére vállalkozik. A felkért kurátorok – Sára Ernő és Scherer József – által összeállított szalon tiszteleg a közelmúlt iskolateremtő mesterei előtt, de elsősorban a változó képzési, tervezői, gyártói és értékesítői környezetben tevékenykedő mai alkotók lehetőségeire és legkiemelkedőbb szakmai teljesítményeire koncentrál. A tárlat a tényleges funkciók és szakmai kihívások mentén rendezi az elkészült tárgyakat és a terveket, és a kortárs iparművészet és dizájn klasszikusnak számító műfajai mellett az ezek határterületein létrejövő alkotásokat kívánja feltérképezni és bemutatni.
tovább >>>

.
tovább >>>