A magyar festészet rejtőzködő csodái I. A galéria 24 évvel a Magyar Nemzeti Galéria nagysikerű tárlata után vállalkozott arra, hogy a hazai és nemzetközi magángyűjteményekben megbúvó magyar remekműveket újra összegyűjtse, és a nagyközönség elé tárja. A galéria célkitűzése az volt, hogy olyan képek szerepeljenek a tárlaton, melyek az elmúlt két évtizedben nem voltak nyilvános kiállításokon láthatóak. A tárlatot mintegy 6 ezren tekintették meg!
tovább >>>

Az 1978 óta eltelt időszak művészetét, csaknem kétezer négyzetméteren bemutató kiállítás három oldalról közelíti meg ezt a színes világot. Az idő viszontagságai című rész munkái a reformidőszak társadalmi fejleményeit tükrözik; A természet költészete a több mint ezeréves kínai tájképfestészeti hagyomány mai továbbélését szemlélteti; A sokszínűség gyönyörködtet pedig az egymás mellett élő különböző irányzatok változatosságát, a kelet és nyugat, a régi és új együttélését mutatja be...
tovább >>>

A felszabadult néző című, 2008-ban a La Fabrique kiadónál megjelent kötet öt hosszabb esszét fog egybe, amelyek Rancière legutóbbi nyilvános előadásainak szerkesztett változatai...
tovább >>>

Ez a könyv azokról a magyar képzőművészekről szól, akiket 1938-1945 között faji, származási alapon a zsidótörvények zsidónak minősítettek.. Közülük sokan a 20. századi magyar képzőművészet szellemileg, formanyelvük, minőségük szerint kimagasló, meghatározó alkotói, Fényes Adolf, Iványi Grünwald Béla, Beck Ö. Fülöp, Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Bokros Birman Dezső, Gábor Marianne, Kádár Béla, Scheiber Hugó, Schönberger Armand, Perlrott-Csaba Vilmos, Farkas István, Vajda Lajos, Ámos Imre, Anna Margit, Bálint Endre, Gedő Ilka, Schaár Erzsébet, Ország Lili, akiket méltó hely illet meg a művészettörténeti tankönyvekben. Nélkülük nincs magyar képzőművészet. Sokan fiatalon pusztultak el a munkaszolgálatban, gettókban, munka- és haláltáborokban
tovább >>>

Az Európai Unió nem segélyszervezet, nem is ajándékosztogatás a célja, hanem az uralkodóházak és nemzetek közötti évezredes versengés új jogi kerete. Ezért mindenki küzd. Aki csak a sarokban mulyán üldögélve várakozik, hiába nyújtja a markát - az üres marad. A világpolitika számára mindig is vállalhatatlan volt a nemzeti kisállamok nacionalizmusa, lakosság- és területvédelmi marakodása... A kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik szeretnék részletesebben is megismerni, hogy Varga Csaba jogfilozófussal miről beszélgetett Mezei Károly.
tovább >>>

tovább >>>

Mint azt Török Katalin kurátor, a Ferenczy Múzeum munkatársa elmondta, a kiállítók fele valamelyik helyi művészeti közösséghez tartozik, így például a Szentendrei Régi Művésztelephez, a Vajda Lajos Stúdióhoz (VLS), az OMKAMRA, az IKON vagy a Forgács Társaság nevű csoportosuláshoz. A nemrégiben újjászületett szentendrei Modern és Kortárs Művészeti Központ legújabb időszaki tárlatán a kortárs klasszikusok mellett a pályájuk elején álló fiatalok és a rendszeresen kiállító, középgenerációhoz tartozó autodidakták legfrissebb alkotásai töltik meg a kiállítóteret...
tovább >>>

Szombathy gyűjteményében a kategorizált „alkotások” egytől egyig talált tárgyak, ismeretlen „szerzők” munkái, amelyek talán csak néhány órán át, vagy pár napig láthatók önnön realitásukban. Bár némelyikük akár hosszabb ideig is fennmaradhat az urbánus környezetben, a fotók olyan rétegezett architektúrában bontják ki a városi környezet spontánul alakuló jelrendszerének hiánypoétikáját, amit a valós környezetben, a jel eredeti helyén már hiába keresnénk, mert elfedte őket a változás, az alakulás, a módosulás, már újabb jel áll helyükön, ki tudja hány rétegben eltakarva az eredetileg megörökítettet. A képzőművész és elméletíró szépségkutató Szombathy nem az avantgárd fetisizáló ájulatával kezeli urbánus „talált tárgyait”, hanem összeállítja az emberi beavatkozás nyomán létrejött, nem művészi szándékkal létrehozott jelek rendszerbe összeálló csoportjait, amelyek sajátos szemantika mellett kibomló nyelvi jelenségekként lesznek értelmezhetők...
tovább >>>

Wanda korábbi munkáit ismertem, mert megdöbbentően hatásos mozi plakátokat csinált, amiket nem lehetett nem észre venni, Zorro, Dersu Uzala…■ A Szörényi–Bródy „Utazás” című albuma kapcsán látatlanul is érintetkezett a sorsunk, amit eredetileg ő tervezett, de bezúzták. Velem rajzoltatták újra, aki nem sokkal azután elment. ■ Kollégák vagyunk, ő mint a lány, aki maradt a macsó országban, én mint a fiú, aki elment a nyugati feminizmust meg tapasztalni. ■ De a hidegháborút még gyermekfejjel Pesten tapasztaltuk meg mindketten.■ Vizualitásról írni jóformán reménytelen. Képekről írni, amikor a szavak nem igazán fedik, amit a kép megjelenít. ■ Ezen is túlmenően: „Képzőművészet nincs, csak művészek vannak.” Ezt Gombrich, a híres művészettörténész mondta, nem én…■ Wandára – aki öntörvényű és nem sorolható könnyen kategóriákba – ez még inkább igaz. ■ Amíg a nyugat forrongott odaát, a diáklázadások, a beat generáció… Woodstock… Psychedelic, Pop Art…■ Addig nálunk a kultúrpolitika és Aczél elvtárs a mérce, a kukoricabetakarítás és a dunaújvárosi olvasztárok a hősök! ■ Még az absztrakt expresszionizmus is tiltott gyümölcs! ■ Wanda, akit Bernáth növendékként szemelt ki magának – a hi vatalos tematikát megkerülendő –, el is szö kött az alkalmazott grafikára Konecsnihez, hogy biztos rajztudással a zsebében vidámabb és kevésbé kötött pályán, valósíthassa meg önmagát…■ Ez már önmagában bátorságot jelent…
tovább >>>

Ez a könyv az univerzumokról szól. Olyan történetet mond el, amelyik egyetlen rendkívüli tény körül forog: Albert Einstein híres relativitáselmélete egész univerzumok sorozatát írja le. Nem sikerült még ezeknek a gyötrően nehéz egyenleteknek minden megoldását megtalálni, azonban az eddig megtaláltak kivétel nélkül figyelemre méltóak.
tovább >>>

Az álomittas bőregér Mesterházi Miklós négy filozófiai esszéjét gyűjti csokorba és nyújtja át az Olvasónak. Mindegyikükben közös, hogy a nagy német filozófus, Immanuel Kant antropológiai tárgyú töredékeit használják sorvezetőül a filozófia, jelesül a filozófiai antropológia, túlzás nélkül mondhatjuk, legalapvetőbb, legmélyebb problémáinak újragondolásához.
tovább >>>

A Nagyon speciális örömök az elmúlt évtizedek, illetve a folyamatos ismétlés során Tót sajátjává vált mondat eredményeit összegzi. Művészete a maga ironikus, látszólag könnyed módján a politikai hatalom, a hétköznapi kommunikáció és a művészet intézményrendszerét kérdőjelezi meg.
tovább >>>