tovább >>>

Mint azt Török Katalin kurátor, a Ferenczy Múzeum munkatársa elmondta, a kiállítók fele valamelyik helyi művészeti közösséghez tartozik, így például a Szentendrei Régi Művésztelephez, a Vajda Lajos Stúdióhoz (VLS), az OMKAMRA, az IKON vagy a Forgács Társaság nevű csoportosuláshoz. A nemrégiben újjászületett szentendrei Modern és Kortárs Művészeti Központ legújabb időszaki tárlatán a kortárs klasszikusok mellett a pályájuk elején álló fiatalok és a rendszeresen kiállító, középgenerációhoz tartozó autodidakták legfrissebb alkotásai töltik meg a kiállítóteret...
tovább >>>

Szombathy gyűjteményében a kategorizált „alkotások” egytől egyig talált tárgyak, ismeretlen „szerzők” munkái, amelyek talán csak néhány órán át, vagy pár napig láthatók önnön realitásukban. Bár némelyikük akár hosszabb ideig is fennmaradhat az urbánus környezetben, a fotók olyan rétegezett architektúrában bontják ki a városi környezet spontánul alakuló jelrendszerének hiánypoétikáját, amit a valós környezetben, a jel eredeti helyén már hiába keresnénk, mert elfedte őket a változás, az alakulás, a módosulás, már újabb jel áll helyükön, ki tudja hány rétegben eltakarva az eredetileg megörökítettet. A képzőművész és elméletíró szépségkutató Szombathy nem az avantgárd fetisizáló ájulatával kezeli urbánus „talált tárgyait”, hanem összeállítja az emberi beavatkozás nyomán létrejött, nem művészi szándékkal létrehozott jelek rendszerbe összeálló csoportjait, amelyek sajátos szemantika mellett kibomló nyelvi jelenségekként lesznek értelmezhetők...
tovább >>>

Wanda korábbi munkáit ismertem, mert megdöbbentően hatásos mozi plakátokat csinált, amiket nem lehetett nem észre venni, Zorro, Dersu Uzala…■ A Szörényi–Bródy „Utazás” című albuma kapcsán látatlanul is érintetkezett a sorsunk, amit eredetileg ő tervezett, de bezúzták. Velem rajzoltatták újra, aki nem sokkal azután elment. ■ Kollégák vagyunk, ő mint a lány, aki maradt a macsó országban, én mint a fiú, aki elment a nyugati feminizmust meg tapasztalni. ■ De a hidegháborút még gyermekfejjel Pesten tapasztaltuk meg mindketten.■ Vizualitásról írni jóformán reménytelen. Képekről írni, amikor a szavak nem igazán fedik, amit a kép megjelenít. ■ Ezen is túlmenően: „Képzőművészet nincs, csak művészek vannak.” Ezt Gombrich, a híres művészettörténész mondta, nem én…■ Wandára – aki öntörvényű és nem sorolható könnyen kategóriákba – ez még inkább igaz. ■ Amíg a nyugat forrongott odaát, a diáklázadások, a beat generáció… Woodstock… Psychedelic, Pop Art…■ Addig nálunk a kultúrpolitika és Aczél elvtárs a mérce, a kukoricabetakarítás és a dunaújvárosi olvasztárok a hősök! ■ Még az absztrakt expresszionizmus is tiltott gyümölcs! ■ Wanda, akit Bernáth növendékként szemelt ki magának – a hi vatalos tematikát megkerülendő –, el is szö kött az alkalmazott grafikára Konecsnihez, hogy biztos rajztudással a zsebében vidámabb és kevésbé kötött pályán, valósíthassa meg önmagát…■ Ez már önmagában bátorságot jelent…
tovább >>>

Ez a könyv az univerzumokról szól. Olyan történetet mond el, amelyik egyetlen rendkívüli tény körül forog: Albert Einstein híres relativitáselmélete egész univerzumok sorozatát írja le. Nem sikerült még ezeknek a gyötrően nehéz egyenleteknek minden megoldását megtalálni, azonban az eddig megtaláltak kivétel nélkül figyelemre méltóak.
tovább >>>

Az álomittas bőregér Mesterházi Miklós négy filozófiai esszéjét gyűjti csokorba és nyújtja át az Olvasónak. Mindegyikükben közös, hogy a nagy német filozófus, Immanuel Kant antropológiai tárgyú töredékeit használják sorvezetőül a filozófia, jelesül a filozófiai antropológia, túlzás nélkül mondhatjuk, legalapvetőbb, legmélyebb problémáinak újragondolásához.
tovább >>>

A Nagyon speciális örömök az elmúlt évtizedek, illetve a folyamatos ismétlés során Tót sajátjává vált mondat eredményeit összegzi. Művészete a maga ironikus, látszólag könnyed módján a politikai hatalom, a hétköznapi kommunikáció és a művészet intézményrendszerét kérdőjelezi meg.
tovább >>>

Moholy-Nagy László (1895-1946) a modernizmus művészetének egyik legjelentősebb magyar származású képviselője volt, akinek életműve a Bauhaus tanáraként eltöltött évek után európai és amerikai nagyvárosokban teljesedett ki. Annyi más kortársához hasonlóan a harmincas évek végétől pályája Amerikában folytatódott, ahol a Chicagóban megalapított, máig működő művészeti iskola számára kidolgozott művészetoktatási programjával alapvetően megváltoztatta a vizualitás mindennapi életben betöltött szerepéről vallott nézeteket. Fáradhatatlanul kísérletező művészegyéniség volt, aki otthonosan mozgott a festészet, a szobrászat, a fotó- és filmművészet, de az ipari formatervezés, a látványtervezés és a reklámgrafika területén is. Kreativitásának, művészi energiáinak tárgyiasult dokumentumai, fényképei, filmjei, nevétől elválaszthatatlan fotogramjai, tanulmányai, elméleti írásai és gyakorlati pedagógiai munkássága a XX. Század második felére szinte teljes mértékben beépültek a kortárs művészetről és a design jelentőségéről folytatott szakmai közbeszédbe. A kiadvány a Kecskeméti Fotómúzeum gyűjteményéből nyújt válogatást.
tovább >>>

Azért festettem kéket-sárgát-zöldet, mert aznap hideget akartam enni. Szemben a párja, sárga-narancs: akkor meleget – gondoltam tréfát űz velem, de rögtön folytatta: Hat elemből épül fel a festészet világa: háromszög-négyzet-kör, sárga-kék-piros...
tovább >>>

A Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum 2011 szeptemberében széles körű nemzetközi együttműködés keretében mutatja be a fotórealizmus kelet-közép európai alkotásait az ismert amerikai és nyugat-európai művekkel párhuzamba állító kiállítását. A hatvanas évek végével kibontakozó, a valóság festészeti ábrázolását a fotografikussal versenyeztető fotórealizmus jórészt amerikai és nyugat-európai alkotók és művek révén ismert. A budapesti Ludwig Múzeum kiállításának célja, hogy a korábban Bécsben (MUMOK, 2010. október 22 - 2011. február 13.) majd Aachenban (2011. március 13 - június 19.) bemutatott, a Ludwig gyűjtemények anyagára építő megközelítések mellé a kelet-közép európai régió hasonló tendenciáinak mozgósításával újakat rendeljen, a hidegháborús realizmus összetettebb értelmezéséhez kínálva így szempontokat...
tovább >>>

A Magyar Elektrográfiai Társaság szervezésében megvalósult tárlat a hagyományos nézőponthoz képest kicsit más szemszögből mutatja a valóságot, hogy ki-ki elgondolkodhasson azon, miként befolyásolja a modern technika a világról alkotott képünket. „Ami még a kilencvenes években is inkább csak szórványos jelenség volt a kortárs magyar művészetben, az elektrográfia, a különféle számítógéppel, digitális technikákkal, a számukra kifejlesztett különféle grafikai programok alkalmazásával létrejött alkotások az ezredforduló utáni évtizedben egyre inkább meghatározó jelentőségűvé váltak. Alig van művész, legyen festő, szobrász, grafikus vagy épp formatervező, aki ilyen vagy olyan módon ne használná ki az új technikai lehetőségeket, ugyanakkor számos olyan alkotó nevét felsorolhatnánk, aki legjelentősebb műveit éppen az elektrográfia területén hozta létre” – hangsúlyozta a megnyitón P. Szabó Ernő művészettörténész, hozzátéve, hogy a mostani tárlat komoly továbblépés a négy évvel ezelőtti, Pixel címet viselő első ilyen próbálkozáshoz képest. Négy év alatt sokat fejlődött a technika, újabb tendenciák jelentek meg, mint a fény-videó installációk, objektek, művészkönyvek, és ez a seregszemle már lehetőséget teremt az elektronikus eszközökkel alkotott nagyméretű művek bemutatására is.A Magyar Elektrográfiai Társaság szervezésében megvalósult tárlat a hagyományos nézőponthoz képest kicsit más szemszögből mutatja a valóságot, hogy ki-ki elgondolkodhasson azon, miként befolyásolja a modern technika a világról alkotott képünket. „Ami még a kilencvenes években is inkább csak szórványos jelenség volt a kortárs magyar művészetben, az elektrográfia, a különféle számítógéppel, digitális technikákkal, a számukra kifejlesztett különféle grafikai programok alkalmazásával létrejött alkotások az ezredforduló utáni évtizedben egyre inkább meghatározó jelentőségűvé váltak. Alig van művész, legyen festő, szobrász, grafikus vagy épp formatervező, aki ilyen vagy olyan módon ne használná ki az új technikai lehetőségeket, ugyanakkor számos olyan alkotó nevét felsorolhatnánk, aki legjelentősebb műveit éppen az elektrográfia területén hozta létre” – hangsúlyozta a megnyitón P. Szabó Ernő művészettörténész, hozzátéve, hogy a mostani tárlat komoly továbblépés a négy évvel ezelőtti, Pixel címet viselő első ilyen próbálkozáshoz képest. Négy év alatt sokat fejlődött a technika, újabb tendenciák jelentek meg, mint a fény-videó installációk, objektek, művészkönyvek, és ez a seregszemle már lehetőséget teremt az elektronikus eszközökkel alkotott nagyméretű művek bemutatására is...
tovább >>>

A 4. Textiltriennálé nagyszabású kiállításával egy időben a világhírű modern lengyel textilművészet alkotásaiból kap ízelítőt az érdeklődő a Szombathelyi Képtárban. Lódz közismerten régóta a lengyel textilipar egyik fellegvára, és a lódzi Textilmúzeum gyűjteménye nemcsak Lengyelországban egyedülálló, hanem nemzetközi szinten is a legjelentősebbek közé tartozik. Gyűjteményének kialakulása még korábban kezdődött el, mint Szombathelyen a textilművek gyűjtése. Párhuzamba állítható a két város szerepe a textilművészet támogatása terén, hiszen mindkét város az 1970-es évek óta szervez Nemzetközi Textil Biennálékat illetve Triennálékat. A lódzi Textilmúzeum gyűjteménye Szombathelyen még nem volt kiállítva. Ezért is öröm számunkra, hogy idén a 4. Textiltriennálé kísérő rendezvényeként köszönthetjük a lengyel textilművészet legjavát, az utóbbi hatvan év művészi termésének átfogó bemutatóját. Tavaly a lódzi Textilmúzeumban a Szombathelyi Képtár textilgyűjteményének kiemelkedő alkotásait ismerhették meg a lengyel művészetbarátok, és ennek a kiállításnak a viszonzása a 2012. évi szombathelyi tárlat. Lengyel textilművészek már eddig is szép számmal vettek részt a korábbi szombathelyi biennálékon, de ez az első alkalom, hogy átfogó képet kapjunk a lengyel textilművészet utóbbi évtizedekben megtett útjáról, művészi törekvéseiről és útkereséséről...
tovább >>>