Moholy-Nagy László (1895-1946) a modernizmus művészetének egyik legjelentősebb magyar származású képviselője volt, akinek életműve a Bauhaus tanáraként eltöltött évek után európai és amerikai nagyvárosokban teljesedett ki. Annyi más kortársához hasonlóan a harmincas évek végétől pályája Amerikában folytatódott, ahol a Chicagóban megalapított, máig működő művészeti iskola számára kidolgozott művészetoktatási programjával alapvetően megváltoztatta a vizualitás mindennapi életben betöltött szerepéről vallott nézeteket. Fáradhatatlanul kísérletező művészegyéniség volt, aki otthonosan mozgott a festészet, a szobrászat, a fotó- és filmművészet, de az ipari formatervezés, a látványtervezés és a reklámgrafika területén is. Kreativitásának, művészi energiáinak tárgyiasult dokumentumai, fényképei, filmjei, nevétől elválaszthatatlan fotogramjai, tanulmányai, elméleti írásai és gyakorlati pedagógiai munkássága a XX. Század második felére szinte teljes mértékben beépültek a kortárs művészetről és a design jelentőségéről folytatott szakmai közbeszédbe. A kiadvány a Kecskeméti Fotómúzeum gyűjteményéből nyújt válogatást.
tovább >>>

Azért festettem kéket-sárgát-zöldet, mert aznap hideget akartam enni. Szemben a párja, sárga-narancs: akkor meleget – gondoltam tréfát űz velem, de rögtön folytatta: Hat elemből épül fel a festészet világa: háromszög-négyzet-kör, sárga-kék-piros...
tovább >>>

A Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum 2011 szeptemberében széles körű nemzetközi együttműködés keretében mutatja be a fotórealizmus kelet-közép európai alkotásait az ismert amerikai és nyugat-európai művekkel párhuzamba állító kiállítását. A hatvanas évek végével kibontakozó, a valóság festészeti ábrázolását a fotografikussal versenyeztető fotórealizmus jórészt amerikai és nyugat-európai alkotók és művek révén ismert. A budapesti Ludwig Múzeum kiállításának célja, hogy a korábban Bécsben (MUMOK, 2010. október 22 - 2011. február 13.) majd Aachenban (2011. március 13 - június 19.) bemutatott, a Ludwig gyűjtemények anyagára építő megközelítések mellé a kelet-közép európai régió hasonló tendenciáinak mozgósításával újakat rendeljen, a hidegháborús realizmus összetettebb értelmezéséhez kínálva így szempontokat...
tovább >>>

A Magyar Elektrográfiai Társaság szervezésében megvalósult tárlat a hagyományos nézőponthoz képest kicsit más szemszögből mutatja a valóságot, hogy ki-ki elgondolkodhasson azon, miként befolyásolja a modern technika a világról alkotott képünket. „Ami még a kilencvenes években is inkább csak szórványos jelenség volt a kortárs magyar művészetben, az elektrográfia, a különféle számítógéppel, digitális technikákkal, a számukra kifejlesztett különféle grafikai programok alkalmazásával létrejött alkotások az ezredforduló utáni évtizedben egyre inkább meghatározó jelentőségűvé váltak. Alig van művész, legyen festő, szobrász, grafikus vagy épp formatervező, aki ilyen vagy olyan módon ne használná ki az új technikai lehetőségeket, ugyanakkor számos olyan alkotó nevét felsorolhatnánk, aki legjelentősebb műveit éppen az elektrográfia területén hozta létre” – hangsúlyozta a megnyitón P. Szabó Ernő művészettörténész, hozzátéve, hogy a mostani tárlat komoly továbblépés a négy évvel ezelőtti, Pixel címet viselő első ilyen próbálkozáshoz képest. Négy év alatt sokat fejlődött a technika, újabb tendenciák jelentek meg, mint a fény-videó installációk, objektek, művészkönyvek, és ez a seregszemle már lehetőséget teremt az elektronikus eszközökkel alkotott nagyméretű művek bemutatására is.A Magyar Elektrográfiai Társaság szervezésében megvalósult tárlat a hagyományos nézőponthoz képest kicsit más szemszögből mutatja a valóságot, hogy ki-ki elgondolkodhasson azon, miként befolyásolja a modern technika a világról alkotott képünket. „Ami még a kilencvenes években is inkább csak szórványos jelenség volt a kortárs magyar művészetben, az elektrográfia, a különféle számítógéppel, digitális technikákkal, a számukra kifejlesztett különféle grafikai programok alkalmazásával létrejött alkotások az ezredforduló utáni évtizedben egyre inkább meghatározó jelentőségűvé váltak. Alig van művész, legyen festő, szobrász, grafikus vagy épp formatervező, aki ilyen vagy olyan módon ne használná ki az új technikai lehetőségeket, ugyanakkor számos olyan alkotó nevét felsorolhatnánk, aki legjelentősebb műveit éppen az elektrográfia területén hozta létre” – hangsúlyozta a megnyitón P. Szabó Ernő művészettörténész, hozzátéve, hogy a mostani tárlat komoly továbblépés a négy évvel ezelőtti, Pixel címet viselő első ilyen próbálkozáshoz képest. Négy év alatt sokat fejlődött a technika, újabb tendenciák jelentek meg, mint a fény-videó installációk, objektek, művészkönyvek, és ez a seregszemle már lehetőséget teremt az elektronikus eszközökkel alkotott nagyméretű művek bemutatására is...
tovább >>>

A 4. Textiltriennálé nagyszabású kiállításával egy időben a világhírű modern lengyel textilművészet alkotásaiból kap ízelítőt az érdeklődő a Szombathelyi Képtárban. Lódz közismerten régóta a lengyel textilipar egyik fellegvára, és a lódzi Textilmúzeum gyűjteménye nemcsak Lengyelországban egyedülálló, hanem nemzetközi szinten is a legjelentősebbek közé tartozik. Gyűjteményének kialakulása még korábban kezdődött el, mint Szombathelyen a textilművek gyűjtése. Párhuzamba állítható a két város szerepe a textilművészet támogatása terén, hiszen mindkét város az 1970-es évek óta szervez Nemzetközi Textil Biennálékat illetve Triennálékat. A lódzi Textilmúzeum gyűjteménye Szombathelyen még nem volt kiállítva. Ezért is öröm számunkra, hogy idén a 4. Textiltriennálé kísérő rendezvényeként köszönthetjük a lengyel textilművészet legjavát, az utóbbi hatvan év művészi termésének átfogó bemutatóját. Tavaly a lódzi Textilmúzeumban a Szombathelyi Képtár textilgyűjteményének kiemelkedő alkotásait ismerhették meg a lengyel művészetbarátok, és ennek a kiállításnak a viszonzása a 2012. évi szombathelyi tárlat. Lengyel textilművészek már eddig is szép számmal vettek részt a korábbi szombathelyi biennálékon, de ez az első alkalom, hogy átfogó képet kapjunk a lengyel textilművészet utóbbi évtizedekben megtett útjáról, művészi törekvéseiről és útkereséséről...
tovább >>>

„Az Európai Unió jogrendszerének szervezett oktatása Magyarországon az egyetemi jogászképzés keretei között másfél évtizedes múltra tekint vissza. Ezalatt több kiváló tankönyv, jegyzet látott napvilágot, amelyekből joghallgatók ezrei ismerkedhettek meg az európai integrációval, annak a tagállamok jogrendszerére gyakorolt hatásával. E tudást megszerezve ma már sokan dolgoznak uniós intézményeknél külföldön, segítve Magyarországot, vagy éppen azt ellenőrizve, hogy vállalt kötelezettségeinek - a többi tagállamhoz hasonlóan - mindenben eleget tesz-e. Az egyes jogi karokon - a meglévő hasonlóságok mellett - hangsúlybeli különbségeket is találhatunk e tantárgy oktatásában. Tankönyvünk szerzői négy jogi karon oktatnak, és arra vállalkoztak, hogy az ott szerzett tapasztalataikat egymással megosztva közösen írják meg ezt a kiadványt. Legfontosabb célunk az volt, hogy az Európai Unió jog- és intézményrendszerének, valamint az úgynevezett belső piac jogának esszenciáját készítsük el, azaz azt a tananyagot, amit minden joghallgatónak tudnia kell ahhoz, hogy a későbbiekben gyakorló jogászként megállja a helyét. Reméljük és kívánjuk, hogy ez az első találkozásuk az Európai Unióval sikeres lesz, megértik az európai integráció céljait, megoldásait, és kedvet kapnak ahhoz, hogy még többet megtudjanak minderről!”
tovább >>>

Az „Akié az ifjúság, azé a jövő” ismert jelszava az első világháború után különös aktualitást nyert azokban a tekintélyelvű vagy diktatórikus rendszerekben, amelyek továbbélésük biztosítása végett kiemelt feladatuknak tekintették az ifjúság megszervezését. Spanyolország, Olaszország, a Szovjetunió és más országok mellett ide sorolhatjuk Németországot, amely a weimari demokrácia évei és ezerszínű, a társadalom legszélesebb köreiben elismert ifjúsági mozgalma után a náci diktatúra keretében a Hitlerjugendben kezdte meg az egész ország ifjúságának megszervezését és saját szellemében, illetve érdekében való képzését. S így volt ez a Horthy-korszak Magyarországán is, amely a Levente-szervezetben az ifjúság egyre nagyobb részét kívánta bizonyos állami érdekek szerint összefogni és nevelni.
tovább >>>

Indiánok, cowboyok, kalandorok, kontinenst átszelő postakocsik, dübörgő bölénycsordák mellett zakatoló gőzösök… A Vadnyugat története számos regényírót és filmrendezőt megihletett már. De úgy történt-e minden, ahogyan azt könyv- és filmélményeink alapján tudni véljük? Valójában milyen ruhában járt egy vérbeli cowboy? Hány bölényt ölt meg Buffalo Bill? Milyen látomásai voltak Ülő Bikának a sorsdöntő összecsapás előtt? Mennyire gazdagodtak meg az aranyásók? Milyen szerepet játszott ez a távoli és rejtelmes vidék az Egyesült Államok gazdasági, társadalmi és politikai fejlődésében? Minderre választ kaphatunk ebben a mítoszok és legendák mögé néző, lebilincselően érdekes könyvben.
tovább >>>

Ez a kötet egy sorozat harmadik darabjának tekinthető, a három könyv a huszadik századi belsőépítészet különböző irányzatait dolgozza fel 1970-ig. A szempont nem az időrendiség volt; elsőként a "Tér és idő" a két háború közötti modern lakásbelsőkkel foglalkozott, majd a "Távol és közel" 1945-70-ig mutatta be a belsőépítészeti irányzatokat. Végül ez a kötet - mely az első is lehetett volna, 1900-1945-ig dolgozza fel a nagypolgári és arisztokrata enteriőröket, szubjektív válogatásban.
tovább >>>

A kiadvány a mentálisan sérülékeny szülők gyermekeivel és családjával való pedagógiai segítő munkára helyezi a hangsúlyt.
tovább >>>

"...Apolka szobrai révén a létezés titokzatossága és abszurditása az esendőséggel árnyalt, megsérthetetlennek ítélt emberi méltóság burkában ölt testet." Wehner Tibor
tovább >>>

Csernus, Magritte, hiperrealizmus. Az utóbbi évek kiállításai közé illeszkedik Kocsis Imre kiállítása. Kulcslyukakon áttörő tájképek, utcarészletek, kasza és béke - visszatérő témák Kocsis művészetében. Kocsis Imre művei könnyen értelmezhetők, hiszen a művész környezetünk részleteiből, tárgyaiból építi fel műveit. És élőlényeiből: botanikai tudása, a lepkék szeretete műveinek építőkockája. Építkezik és kísérletezik: festményeinek szerkezetét pontosan, műgonddal építi fel, miközben újfajta technikákat próbál ki. Technikai sokrétűségét grafikai munkásságában lelhetjük fel leginkább. Kocsis Imre festő és tanár, akinek szinte egész életét meghatározta az Andrássy út, azaz a Sugárút.
tovább >>>